Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München szerepe a modern magyar festészeti szemlélet és stílus megteremtésében
az általános emberi sorsproblémák felé fordulva a mitológiából vagy a bibliai történetekből választott témát, hogy azt töltse meg modern életérzéssel - és pszichológiai interpretációval -, hogy azután a több ezer éves kulturális hagyomány aurájával megerősítve szimbolikus dimenziót adjon neki. (Ferenczy: Háromkirályok [MNG], Józsefet eladják testvérei [MNG]; Vaszary: Aranykor, Adám és Eva [Muzeul de Artá din Târgu Mure§, Târgu MuresJ) Mivel a „müncheni pszichológiai fordulat" a magyar festőknél kisebb-nagyobb időbeli eltolódással történt, és a legtöbbjük 1896-ban hazatelepedett, itthon folytatták tovább ezeket a stíluskísérleteket, de a korábban megkezdett szellemben. 57 A vezető nagybányai mesterek első évei éppen a természet és az emberi hangulatok organikus összefonódásának a jegyében teltek. Mivel a másik, a kor művészetszemléletébe mélyen beivódott aktuális festészeti probléma, a plein air kérdése szintén állandó és elválaszthatatlan művészi feladatként ott munkált, a festők többségénél - Ferenczy egyre dominánsabb példájának hatása alatt - összefonódott ezzel a pszichológiai szemlélettel, és együttes festői-művészi kihívásként jelentkezett. Ferenczy Károly életmüvében mindvégig fellelhető ennek a kettős feladatvállalásnak a vonulata, de 1903-ig mind színvilágában, mind a témaválasztásokban kifejezetten dominál. Még Hollósyt is magával sodorta az elmélyülő pszichológiai faszcináció heve, és 1896-tól ő is megváltozott palettával, expresszívebb ecsetkezeléssel, a kedélyes népi zsánerrel felhagyva modern, lélektanilag árnyaltan ábrázolt figurákat festett (Rákóczi induló [MNG],/4 falu bolondja, [MNG]). Réti főműve ebben a vonulatban a Honvédtemetés (MNG), ami egyszerre a jelen magyar valóságának egy darabja volt, és egy letűnő generáció történelmi sorsának szimbolikussá lényegített képe, az egyik legérettebb példája az új festői látásmód és a modern pszichológiai érzékenységgel megjelenített emberkép szintézisének. Szimbolikussá mélyülő témák, árnyas vagy elkomoruló paletta jellemzi ezeket a kompozíciókat. A modern társadalmi, szociális kérdések megfestése a nagybányaiaknál egyre inkább háttérbe szorul. A megrendelt hagyományos műfajok, a portrék és a viszonylag könnyen eladható tájkép mellett - ha egyéni témaválasztásról és egy-egy ars poétikai súlyú festményről van szó, amit nem előz meg megrendelés - az első modern festőgeneráció körében a lélektani szimbolizmus témái dominálják a szüzsé kiválasztását. Kétségtelen, hogy amit Lyka Károly 1891-ben célként tűzött ki eléjük, 58 megvalósult: az ember, a kortárs ember állt a magyar festészet témáinak középpontjában. A festők egy részénél, főképp azoknál, akiknek a tájkép a legfontosabb műfajuk, a békés létezés pillanatai kerültek előtérbe, a nagybányai táj, a természetbe ágyazott ember és a természet által körülölelt kisváros. A helyi formák, színek, fények és a hazai, azaz a budapesti művészeti élet fordulatai által kikényszerített 14. Iványi Grünwald Béla: Áhítat (Üdvözlégy Mária), 1891. MNG (kat. 139)
