Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München szerepe a modern magyar festészeti szemlélet és stílus megteremtésében

míg a két portré közül az egyik festőbarátjának, J. G. Melchersnek (1860-1932) az arcképe. Strobentz a Templombant később Budapesten is kiállította. Leibllel ellentétben, aki nem érzékelteti a képen a három nő egymás közötti érzelmi viszonyát, Strobentz a két szereplő, az öregasszony és a fiatal lány közötti kapcsolatra tereli a figyelmet azzal, hogy nála az idősebb nem merül el áhítattal, és nem figyel az istentiszteletre, hanem szemrehányó pillantással a fiatal lány arcát fürkészi. Mivel felénk fordul, a nézővel is kontaktust teremt. Arckifejezése felkelti kíváncsiságunkat, hogy vajon mi lehet méltatlankodást sugalló tekintetének az oka, mivel érdemelte ezt ki a fiatal lány, aki - legalábbis látszólag - imakönyvének olvasásába merül. Leiblnél az egymás melletti önmagába zárt létezés ábrázolása általánosíthatóbb jelentést, egyetemessé tágítható üzenetet sugall a szemlélőnek, míg a második kép önkéntelenül is a konkrét szituáció megfejtésére ösztönzi a nézőt, így az anekdotikusság irányába viszi a jelenetet. A megfestés technikai bravúrja ellenére Strobentz képe nem lesz sugallatosan talányos, önmagán, konkrét témáján túlmutató művé. Csók az előző évi nagy siker után két képpel szerepelt: az egyik a Cselédközvetítőnél (13. kép), a másik a Szalmaözvegy. Az utóbbi kép egyelőre lappang, az elsőt viszont ismerjük. A munkaközvetítő hivatal kopár helyiségében ülnek a munkára, szerződésre váró cselédek, és közöttük egy elegánsan öltözött, kalapos kisasszony, aki olyan feltűnő, és annyira nem való ebbe a környezetbe, hogy a szituáció az első pillanatban nem is egyértelmű. Az egyik hivatalnok fürkésző szemmel figyeli a hölgyet, aki minden bizonnyal mint utolsó szalmaszálat választotta azt, hogy esetleg cselédnek szerződik valahová. Csók jelenete is novellatémát rejt magában, de csak sejteti a történetet, nem fejti ki anekdotikusan. Mind a két kép a szereplők érzelmeire összpontosít, lelkiállapotukat igyekszik megragadni, miként azt a modern képektől „új-Münchenben" elvárták. A Lyka által dicsért Grünwald-kép vallásos tárgyú volt, A Krisztus születését hirdető angyal megjelenik a pásztoroknak, amivel a festő még abban az évben elnyerte a Műbarátok Köre ösztöndíját.

54 Ferenczy, akit Lyka nem említ, a Válás című képét küldte ki, az ugyancsak nem említett Rippl-Rónai a grafikai részlegben két pasztell képpel szerepelt (Levelet olvasó nő és Csészét tartó nő). Lyka 1887 őszétől négy esztendőn át volt tanúja az eseményeknek, így 1892 nyaráig minden nagy Glaspalast-beli kiállítást láthatott, megélte a német festészet nagy fordulatát, a Secession megalakulását. Mivel ezután már nem ment vissza Münchenbe, nem volt szemtanúja a Secession első kiállításának, és azoknak a gyors szemléleti és stiláris változásoknak, amelyek a modern német festészet arculatát, stiláris preferenciáit és témaválasztásait 1893-tól jellemezték. Lyka lemondott a festőpályáról, elutazott Itáliába művelődni, tanulni. Néhány rövid hazai utat kivéve 1896 márciusáig Olaszországban élt. Miközben tárcákat írt a pesti lapoknak, fáradhatatlanul szívta magába azt a páratlan tudást az itáliai művészetről, amit utána egy életen át tolmácsolt a szélesebb nagyközönségnek. Az ő kritikusi szerepe, lelkes és hatékony támogatása nélkül a modern magyar festészet első generációjának még nehezebb lett volna elfogadtatni magát a magyarországi közönséggel. Évtizedekkel később írt visszaemlékezései szelektíven, egyben teleszkopikusan láttatják a müncheni éveket, mégis alapforrását jelentik a kornak és a körnek, rávilágítanak arra a kapcsolatrendszerre és arra a művészi és intellektuális miliőre, amely meghatározó erővel hatott a modern magyar festők első generációjának mentalitására. Miként Lyka Károly is említette, Richard Muther hamarosan Európa-szerte híres lett. A müncheni Secession első kiállításaival egy időben a müncheni kulturális élet másik művészeti szenzációja az ő könyve volt, amely először adott részletes, egyben nagyszabású áttekintést Európa festészetének 19. századi fejlődéséről. A vaskos, háromkötetes munka, amelyet részletekben három év alatt publikált, lenyűgözően hatott először a német nyelvterületen, majd egy év múlva lefordították angolra, és ott is évekre meghatározta a század művészi fejlődéséről alkotott nézeteket. Muther lebilincselően olvasmányos, joggal mondhatjuk, hogy gazdag, színes stílusa, érzékletes képelemzései az első világháborúig Richard Muther későbbi hatása