Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München szerepe a modern magyar festészeti szemlélet és stílus megteremtésében
vétkét önként átvállaló, a meglepődött falusi bírák előtt megjelenő fiatal parasztlány alakja naiv, tiszta erkölcsiséget szimbolizál. A jelenet nincs „túlírva", minden gesztus természetes, szinte szemérmesen visszafogott; pontosan megfelelt annak a szigorú etikaiesztétikai elvárásnak, ami még az Arany János-i irodalmi ideál örökségét igyekezett folytatni, a nemeset, az őszinte érzelmeket, az emberi nagyságot ábrázolva a szegény nép körében. Baditznak sikerült költőien érzékeltetni a lélek rezdülését, a hangos pátoszt vagy a nagy gesztusokat azonban kerülte, visszafogottan ábrázolta. Nyoma sincs bármi néprajzi sallangnak, a kisemberek köznapi valóságának hiteles darabja, akár irodalmi előképe. Néhány éven át többen is festettek hasonló, elég nagyméretű és a kortárs modern magyar valóságból merített jelenetet (Pap Henrik: 1878-ból [1893, kat. 242], Jendrassik Jenő: Misére [1896, kat. 145], vagy akár Bihari Sándor: Vasárnap délután [7. kép], Vaszary János: Megjött már a parancsolat [l 894, kat. 333]). Többnyire lírával téliek ezek a kompozíciók, a kisember, a mindennapi élet, a névtelenül, csendesen szenvedők sorsát választották a képek témájául, és mind az 1880-as, 1890-es évek Magyarországának valóságából örökítenek meg egy-egy jelenetet. A lélek rezdülései, egy-egy lélekállapot hű és hiteles megjelenítése teszi ezeket a képeket emlékezetessé. A festők szinte mindig a lehető legprecízebben, az évtized olyannyira modernnek tartott és naturalizmusnak nevezett stílusában festették meg műveiket. Közülük a legszebbek olyan erőteljes hangulatot sugároznak, olyan intenzíven képesek a választott érzelmi állapotot a színekkel, a tónusokkal és a szereplők gesztusainak hiteles őszinteségével kifejezni, hogy a narrativitás sallangjait elhagyva egy-egy érzelem szimbólumává lényegítik a kompozíciót. Csók István korai remeke, az Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre (8. kép), a templomi jelenetek hosszú sorának, az áhítat képeinek az egyik főműve, szintén ide tartozik." A legjelentősebb, nemzetközi elismerést aratott mű az Árvák (9. kép), ami a szomorúság, a bánat költői szimbóluma lehetne. A kép keletkezésének a története, a lassú folyamat, amelynek során a festő hosszas próbálkozások után a színek megváltoztatásával rátalált arra a képi megoldásra, ami új jelentést adott a képnek, akár az alkotáspszichológia iskolapéldája is lehetne arra, hogy néha mennyire nem tudatos a mű alakítása, mennyire öntörvényű lehet az alkotási folyamat, és milyen új jelentést, értelmet tud adni a műnek egy véletlenszerű próbálkozás során megtalált új megoldás. 53 Az Árvák annyiban jelent az új stílus keresésének útján magasabb lépcsőfokot az Ezt cselekedjéteknél, hogy szinte önálló, hangulati tényezőként alkalmazza a színt, a kék többféle árnyalata dominálja szinte az egész képfelületet, és a kék szín maga is hordozója lesz az érzelmi hangulatnak, manifesztálja a bánatot. Réti István festménye, a Bohémek karácsonyestje idegenben (10. kép) pedig felér egy vallomással a müncheni művészélet csendes epizódját szemérmes lírával jeleníti meg a festő, aki sűrűn küldte haza leveleit Nagybányára, édesanyjának. Î. Csók István: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, 1890. MNG (kat. 56) 7. Bihari Sándor: Vasárnap délután, 1893. MNG (kat 41)
