Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Walter Grasskamp | Akadémiai művészek

WALTER GRASSKAMP I AKADÉMIAI MŰVÉSZEK A társadalomtörténeti indíttatású művészettörténet-tudományban az utóbbi évtizedekben a művész két típusa keltett rendkívüli érdeklődést: 1985-ben jelent meg Martin Warnke átfogó tanulmánya az udvari művészről* 1997-ben pedig Oskar Bátschmann könyve Ausstellungskünstler

2 címen. Míg Martin Warnke elsősorban a 16. és 18. század közötti időszakot vizsgálta, Oskar Bátschmann a 19. és 20. századra koncentrált. A két könyv együtt mintha az új- és legújabb kor „művésztipológiáját" nyújtaná, amelyben az udvari művészt a kiállító művész váltja fel. Egy efféle tipológia azonban nem teljes, ha hiányzik belőle az akadémiai művész típusa, amelyet viszont társadalom történeti leg más szempontból kell vizsgálnunk, mint a másik két említett típust. Míg ugyanis utóbbiak bevételeik és társadalmi helyzetük alapján definiálták magukat, addig az akadémiai művész meghatározása képzésének mikéntjéből indul ki. Az akadémiai művész ugyanis megkülönbözteti magát az amatőrtől és a dilettánstól. Ok a magánszférában és a nyilvánosság előtt is a művészeti alkotó tevékenység elismert képviselői voltak, míg az akadémiák a 18. század folyamán át nem vették az uralmat a gyakorlatban és az esztétika terén is. Ekkor azonban a dilettáns státusza magánjellegű szórakozásként marginalizálódott, s ezzel párhuzamosan esztétikai szempontból is alacsonyabb rendűvé vált. Másrészt az akadémiai művész különbözik a kézműves művésztől is; attól a típustól, aki a középkor és a kora újkor céheit benépesítette, és aki bizonyos szempontból szintén a művészet akademizálásának áldozata lett. Az akadémia mind gazdasági, mind rendi-politikai és ideológiai szempontból véget vetett a céhek dominanciájának: megnyirbálta kiállítási egyeduralmukat, és megtörte monopóliumukat a kézműves-utánpótlás képzésének területén. XIV. Lajos 1648-ban a francia Akadémia alapítását a városi céhek elkeseredett ellenállásával szemben vitte véghez, abszolutisztikus udvari akadémiáját ráadásul egy időre be is kellett zárni, mialatt a céhek saját akadémiájukat működtették.

3 Később mégis ez az intézmény szolgált példaképül számos további királyi akadémia alapításához egész Európában; ugyanakkor a néhány városi vagy polgári alapítású akadémia (pl. Nürnberg, 1662; Augsburg, 1710) nem maradt fenn, hanem udvari vagy állami hatáskörbe került.

4 1. Az Akademie der bildenden Künste épülete. R.: München im Bild 1909 Az akadémiai és kézműves művészek közötti kora újkori különbségtétel új formában éledt fel ismét, amikor a 19. század közepén - a művészeti akadémiák diadalmenetével párhuzamosan - az úgynevezett alkalmazott művészeteket külön iparművészeti iskolákba utasították. Az iparművészeti iskolák esztétikai szempontból alacsonyabb rendüeknek számítottak (és számítanak ma is), s rendszerint kevésbé is voltak felszereltek, noha a képzésben játszott társadalmi szerepük legalább olyan releváns volt, mint a művészeti akadémiáké, ráadásul a modern művészet fontos újításai belőlük indultak ki. Noha az olyan intézmények,