Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - III. ROMÁNKORI FESTÉSZET - Könyvfestészet

III-13. Liber Ruber (jogbiztosító oklevelek másolati könyve) Pannonhalma, bencés apátság. A kódex tartalma alapján a Szent Márton-monostor céljaira készült. 1557-ben említik először, amikor Martonfalvi László főapát a Liber Rubert felmutatva védelmezi az apátság függetlenségét Oláh Miklós esztergomi érsek ellenében. pergamen, tinta, tempera, 152 levél, 2 üres papírlap, 350 x 250 mm fatáblás bőrkötés vaknyomással, 365 x 254 mm 1240 körül (kódex), 1550 körül (kötés) A kötet 67 darab 1001-1240 közötti, a pannonhalmi bencés kolostorra vonatkozó Árpád-kori királyi oklevelet és velük egykorú pápai bulla másolatát tartalmazza. Ma csonka, mert utolsó oklevele befejezetlen, de feltehetően kevés hiányzik belőle. A kétlapos tartalomjegyzéket újabban kötötték bele. Ma is elfogadható Erdélyi László nézete, miszerint a rendháznak a múltban nyert kiváltságait is felhasználva a monostor tekintélyét visszaállítani, felemelni kívánó Oros apát (1206-1242?) megbízásából állították össze a gyűjteményt. A másolatok - jó részük a rendház levéltárában ma is meglévő eredetivel összevethető - szöveghű átiratok. A könyv egy kolostori kéz munkája. A másoló a 13. század közepi könyvírásban volt jártas. E jártasságnak megfelel a díszítés is. A kötet érdekessége, hogy a másoló igazodott az eredeti oklevelekhez is, mert azoknak az átíráskor már archaikus chrismonjait, pápai és királyi monogramjait, valamint seriptura longiorral írt sorait is utánozta. Az oklevelek többségét vörös vagy kék törzsű, ellenkező színnel díszített tollrajzos iniciálé vezeti be. A gyűjteményben a másolt oklevél tartalmáról informáló rubrumos feliratok igazítanak el, a vörös, kék vagy zöld vonallal áthúzott nagybetűk, a paragrafus-jelek és a lapszélre jegyzett oklevél-sorszámok a szövegtagolás mellett díszítő értékűek is. A kötet legigényesebb dekorációja az első oldal I incipit iniciáléja (5 cm magas), mely Szent István privilégiumának másolatát vezeti be. A vörös betűt kék tollrajz veszi körül, a betű lapszéli, öblös oldalán egy háromszor meghajlított vonalnak adva helyet. A hajlatokat palmettát idéző vonalrajz kíséri. A dekorációt két, cakkos egységekkel tagolt vonal fejezi be. A kódexben alkalmazott betűtörzsek általában egyszerűek, olykor osztottak. Némelyikük szokatlan betűformája a seriptor alkotókedvének, stilizáló hajlamának bizonyítéka. Jellemző például egy I iniciálé (10. oldal). A betű talpa egy másik iniciálé záróvonala. Váza egy erre húzott vonal, melyből kétoldalt szimmetrikusan, egy-egy ívben végződő vonal bontakozik ki. A betűszár s a vonal közét szemmel ellátott legyezőforma tölti ki. A betűk belsejébe spirálisan vezetett vonalak kerültek, a szárak szemmel tarkított, csomókba fogott legyezőfélékben, ujjal ellátott, nyitott és zárt hurkok változataiban végződnek. A kvalitásos munkát írása, díszítése és III-12.