Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - III. ROMÁNKORI FESTÉSZET - Könyvfestészet

III-13. Liber Ruber (jogbiztosító oklevelek másolati könyve) Pannonhalma, bencés apátság. A kódex tartalma alapján a Szent Márton-monostor céljaira készült. 1557-ben említik először, amikor Martonfalvi László főapát a Liber Rubert felmutatva védelmezi az apátság függetlenségét Oláh Miklós esztergomi érsek ellenében. pergamen, tinta, tempera, 152 levél, 2 üres papírlap, 350 x 250 mm fatáblás bőrkötés vaknyomással, 365 x 254 mm 1240 körül (kódex), 1550 körül (kötés) A kötet 67 darab 1001-1240 közötti, a pannonhalmi bencés kolostorra vonat­kozó Árpád-kori királyi oklevelet és ve­lük egykorú pápai bulla másolatát tar­talmazza. Ma csonka, mert utolsó okle­vele befejezetlen, de feltehetően kevés hiányzik belőle. A kétlapos tartalom­jegyzéket újabban kötötték bele. Ma is elfogadható Erdélyi László nézete, mi­szerint a rendháznak a múltban nyert kiváltságait is felhasználva a monostor tekintélyét visszaállítani, felemelni kí­vánó Oros apát (1206-1242?) megbízá­sából állították össze a gyűjteményt. A másolatok - jó részük a rendház le­véltárában ma is meglévő eredetivel összevethető - szöveghű átiratok. A könyv egy kolostori kéz munkája. A másoló a 13. század közepi könyv­írásban volt jártas. E jártasságnak meg­felel a díszítés is. A kötet érdekessége, hogy a másoló igazodott az eredeti ok­levelekhez is, mert azoknak az átíráskor már archaikus chrismonjait, pápai és királyi monogramjait, valamint serip­tura longiorral írt sorait is utánozta. Az oklevelek többségét vörös vagy kék törzsű, ellenkező színnel díszített tollrajzos iniciálé vezeti be. A gyűjte­ményben a másolt oklevél tartalmáról informáló rubrumos feliratok igazíta­nak el, a vörös, kék vagy zöld vonallal áthúzott nagybetűk, a paragrafus-jelek és a lapszélre jegyzett oklevél-sorszá­mok a szövegtagolás mellett díszítő ér­tékűek is. A kötet legigényesebb deko­rációja az első oldal I incipit iniciáléja (5 cm magas), mely Szent István privi­légiumának másolatát vezeti be. A vö­rös betűt kék tollrajz veszi körül, a betű lapszéli, öblös oldalán egy háromszor meghajlított vonalnak adva helyet. A hajlatokat palmettát idéző vonalrajz kíséri. A dekorációt két, cakkos egysé­gekkel tagolt vonal fejezi be. A kódex­ben alkalmazott betűtörzsek általában egyszerűek, olykor osztottak. Némelyi­kük szokatlan betűformája a seriptor alkotókedvének, stilizáló hajlamának bizonyítéka. Jellemző például egy I iniciálé (10. oldal). A betű talpa egy másik iniciálé záróvonala. Váza egy er­re húzott vonal, melyből kétoldalt szimmetrikusan, egy-egy ívben végző­dő vonal bontakozik ki. A betűszár s a vonal közét szemmel ellátott legyező­forma tölti ki. A betűk belsejébe spirá­lisan vezetett vonalak kerültek, a szárak szemmel tarkított, csomókba fogott le­gyezőfélékben, ujjal ellátott, nyitott és zárt hurkok változataiban végződnek. A kvalitásos munkát írása, díszítése és III-12.

Next

/
Thumbnails
Contents