Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

nagy, magas homlokú, széles állú. Szája vékony, szeme az állatfőéhez hasonló, orra sérült. Széles hajkoronája volt, amely szemmagasságtól fölfelé, a homloktól visszaugróan állt szét, és megmaradt részén, jobbra, kifelé enyhén lejtő rovátkákkal tagolt. Az embaralak bal lábával az oroszlán hátán áll. Lábfeje csámpás helyzetű, lábszára aláfaragott. Jobb lába vastagabb volt, combtőnél törött, tapadása talán az oroszlán hátulján látszik. Két karja lefelé széttartón indul, aláfaragott folytatásuk letört. Jobb kezével a lábát bal térde táján keresztező hurkás, előrébb ugyancsak aláfaragott, de törött formát fog. A fej és a bal felkar közül vízszintesen fokosféle mered laposan előre. Az alak hátát tomporig érő, laposan kiemelkedő, durvított felületű ruhaféle fedi. Hasonló a haj kezelése a fejen, amely félprofilban látszik. Az állrész csonka. A száj félig nyitottnak látszik, a fül kissé kiáll, a szem- és orrkörnyék a jobb szemöldökív kivételével töredezett. Az összekötözött nyakú állatpárokhoz vö. 11-34. A kettős halfarkú szirén előfordul pécsi féloszlopfőn is (Gerevich T. 1938, CXVII), de más összefüggésben és stílusban. Az emberalakon a hajkezelés a szekszárdi töredékre (1-39.) és a dömösi nagy oszlopfőre (I. 12-13. kép) emlékeztet. Rokon az alakfelfogás is, de a két másik esetben a formálás szabatosabb. T. S. Gerevich T. 1938, 142-143; Marosi 1984a, 18, 195 (16. sz.), 59-61. kép. Esztergom, Vármúzeum 1-41. Keresztelőmedence töredéke Győr, székesegyház, az északnyugati kripta falából (1969) mészkő 41,5 x 49 x 21 cm; az ép oldal sz. : 36,5 cm 1100-1150 körül Nyolcszögű hasáb felső részéből egy teljes oldal és a két csatlakozó oldal kis részlete. A perem befelé legörbülő négy edhengertagféle; amelytől a medencerész kis kiugrással válik el. A medence durva faragású, lefelé enyhén szűkült, és alján, amelynek csak a kezdete maradt meg, gömbölyödő formát vett. A külső felület a gömbölyödés kezdeténél lejjebb nyúlik, az alapfelületek lent balra kezdik követni a szűkületet. A töredéken a bal oldal megmaradt részlete sima, legalján a törésnél apró, kiálló részlet. A másik két oldalon egyegy alak maradványai látszanak. Valószínűleg mindkettő állt. Határozott domborulattal, vastagon, de laposan emekednek ki az alapból. Az épebb alak dicsfényes, oráns tartású. A darab széle dereka alatt húzódik, feje és jobb keze letört, bal keze sérült. Ruhájának felső részén, vékony gallérféle körül, a vállakat takaró, finom, hosszanti lépcsőzetekkel tagolt rész válik külön. Alatta középen hosszú, szögletesen szegélyezett hasíték. Az egyenes aljú vállrész folytatását a ruhaujjak alkotják, amelyek a feltartott alkarokon kiszélesedve, visszahullva, széles ívvel végződnek. Alóluk más ruhaujjak szűk, harántirányban sűrűn, párhuzamosan redőzött csuklórésze bukkan elő. Az alak derekán hurkosán megkötött öv, amelynek két szára lecsüng. A ruha felülete nagyobbrészt sima, néhány íves, illetve függélyes redővonal csak a viszszahulló ujjakon és a derék alatt a széleken látszik. A bal kéz nyújtott ujjú, hüvelykje enyhén eláll. A jobb a törés körvonala szerint hasonló tartású lehetett. A jobb oldal töredéke szárnyas. Magából az alakból csak jobb oldalának széle látszik fejtől könyöktájig. Fent fej vagy dicsfény pereme látszik, kiemelkedő forma nyomával. Lejjebb vállról hátrahulló köpenyszárnyra utaló forma figyelhető meg. A szárny lapos az alakhoz képest. Keskenyen, nyaktól nyúlik fel a vállról, és erős hajlattal, ugyancsak keskenyen, de a sarokra kissé rátakarva csüng lefelé. Emelkedő részén eléggé rendszertelen, többféle elemű tagolás, a csüngő részen néhány hosszanti lépcsőzet, közben sérült részek. Az ép dicsfény körül vörös festés, más helyeken meszelés nyomai. T. S. Kozák K.-Uzsoki A. : A győri székesegyház feltárása (1969). Arrabona 12 (1970) 149, 153-154; Székesfehérvár 1978, 35, 120 (44. sz.). Győr, Xantus János Múzeum