Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

sajátságos formák (lapos ékvájat vagy mélyített sík bordaszerű kitöltő vagy körülvevő idomokkal, középéles vagy domború alakítás) bevezetése az utóbbi és közvetlen köre (1-26-27.) esetében. Dombon sem ez, sem az nem játszik komoly szerepet. Feltűnik viszont a zalavári stílus másik fontos jellemzője, az alakos fonatmedalion - ilyenféle lehetett az iménti esztergomi töredéken is -, amely Székesfehérvárott a szarkofágfedélen és a csonkjából ismert korlátfélén játszhatott szerepet (I25, 1-27.). Feltűnik továbbá a harmadik fontos vonás, az oszlopos keretelés, mégpedig éppúgy árkádos alakban, mint a töredékes pécsváradi domborművön (I28.), amely frízének domború növényi részleteivel a fehérvári korlátdarab rokonának mutatkozik.

21 A két utóbbi vonás a korábbi emlékanyagban még kevésbé játszik szerepet, mint a növényi részletek zalavári típusú kezelési módja. A mohácsi oszlopfőtöredék (1-21.), amely szív alakú motívumának pilisszentkereszt-visegrádi összefüggése mellett leveleinek a zselicszentjakabi csonk (I. 15. kép) egyik ép részletéhez (I. 9. kép) fűződő rokonságával is előzményeit mutathatja, egyszerre hozható összefüggésbe a pécsváradi domborműtöredék (I-28a.) miniatűr fejezetével és zalavári sarokvolutás részlettel (I22.). Pécsváradon antik levéltípus is feltűnik (1-29.), a szebbik dombóihoz (I. 5. kép) közeli, de jobb fogalmazásban. Ilyenformán az összefüggések a klasszicizáló áramlatba utalják a töredékek e csoportját, és vele feltehetően az egész zalavári emlékkört. A szarkofág miniatűr oszlopfőin és a nagyobb fejezettöredéken (1-26.) az alapforma elég tiszta, de a levelek és az egyéb részletek igen darabossá stilizáltak. A pécsi kosfejes oszlopfőn (1-33.) az iménti antik levéltípus sima, részlettelen változata tűnik föl. A kisebb fehérvári oszlopfőn (I18.), amely félpalmettapárjaival jól beleillik e körbe, a levélforma pilisszentkereszt-visegrádihoz kötődik, megfelelően annak a más részletekből adódó következtetésnek, hogy a szarkofág körüli egész antiklasszikus stílusirányzat a visegrádi kolostor vállkövei felől vezethető le (vö. A székesfehérvári szarkofág és köre). Távolabbról ezzel a körrel függ össze néhány olyan töredék, amelyen három hurkás tagból álló szalag vagy inda jelenik meg. Mindenekelőtt egy újabb székesfehérvári lelet, amelynek keretes fonatdíszében körök helyett rombuszok jelennek meg, sajátosan szögletesített vonalvezetésű hurkoskereszttel és más, adaptált formákkal átfűzve (I. 10. kép). A fúró alkalmazása a kompozíció sűrű hálózatának a kijelölésére hasonló, mint a mohácsi oszlopfő esetében (vö. 1-21.). A szalagtípus Dombon szögletes vonalvezetésű fonaton is előfordul, de ez az alakos medalion négyszögesített változatát mutatja. A megfelelő indatípus fő példái Esztergomban vannak, palmettafrízt, kettős hullámindadíszt és szőlőfürt-keretelést mutató részleteken (1-30-31.). Itt a szőlőfürt mellett a fogro.vat és a palmettafrízes tagozat szimaszerű alakja is az antik formakészlet hatására vall. Ennek megfelelhet az, hogy a palmetta- és félpalmettaujjak alakításában a kétvájatú megoldást mellőzték, akárcsak Zalavárott. A kétváj atú forma alkalmazása pedig a Dunántúlon még 1100 táján is szokásos lehetett: az 1091-ben alapított somogyvári apátság esetében, amelynek legtöbb kőfaragványa jóval későbbi (1. I. 10. kép: Székesfehérvár, múzeum, kőlaptöredék 1-57-58, 1-75-79, IV-14-17.), épp egy ilyen ujjakkal alakított félpalmettarészeket mutató hullámindás töredék a legbiztosabb jele annak, hogy a kezdeti időszakba tartozó emlékanyag mégsem hiányozhat teljesen.

22 A tematikus ábrázolások még ebben a legutóbbi dunántúli körben sem látszanak nagy szerepet játszani, bár Zalavár és a szarkofág nyomában lehet számolni az állatalakos motívumok alkalmazásával vidékiesebb keretek között is (1-32.). Dombon ugyanakkor az allâtes emberalakok szerepe igen jelentős : több faragványon nincs is mellettük másféle ornamentális forma. Titel dombói kapcsolata elsősorban alakos motívumokban fejeződik ki. Itt számításba veendő egy pilaszterfő, amelynek alakja, oldalsó palmettája és elülső félalakja egyaránt Dombóra utal, valamint egy vállkő, amelyen angyal és szárnyas szirén tűnik fel, különböző dombói motívumokra emlékeztető formálásban. Ezek egyike tisztán állat- és emberalakos féloszlopfő sarkán megjelenő sasfigura, amelynek párja majdnem teljesen elpusztult. A két sas Krisztus-főt fogott közre. A saroksas-motívum közbeékelt növényi formákkal Székesfehérvárott, Esztergomban (vö. 1-8.), csak emberi és állati lényektől kísérve pedig a pécsi székesegyház nagy féloszlopfőjén fordul elő. Bár e példák között