Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Hímzett textilek

X-54. Bornemisza (Abstemius) Pál veszprémi püspök mitrája A mitrát 1544 és 1549 között zálogosították el a veszprémi székesegyház kincsei közül Devecseri Choron Andrásnak. Bornemisza (Abstemius) Pál püspök váltotta ki a zálogból Choron Jánostól (András fiától), s alakíttatta át. Az 1553-ban erdélyi püspökké tett Bornemisza a megújított mitrát haláláig (1579) magánál tartotta használatra (előbb Gyulafehérvárott majd Nyitrán), végrendelete szerint azonban halála után vissza kellett adni a veszprémi egyháznak. Hogyan s mikor jutott Győrbe, nem tudjuk; meglehet, Náprági Demeternek volt benne szerepe, aki - mielőtt győri püspökké nevezték volna ki - veszprémi püspök volt (1605-1606). Több darabból álló fémvázra dolgozva, gyöngyhímzéssel, hímzéssel; arany foglalatú drágakövekkel, gyöngyökkel; vert, öntött, vésett, zománcozott fémrészekkel. m. : 33 cm, sz. : 28 cm, a szalagok hossza 41 cm (a záró fémlap szélessége 7,5 cm) A másodlagosan felhasznált ékkőcsokrokat s a leveles-bogyós taréjt Kovács Éva a 14. század harmadik negyedére datálta; a mitra mai formáját 1550-ben kapta. A sarnírokkal összeillesztett, fémvázra vont szarvak éleit hólyagos levélen ülő, felfelé szélesedő, váltakozva kék és zöld zománcos bogyók sora díszíti. A levelek közül sok elveszett; a bogyók S alakban visszahajló nyelét sodronynyal szegett fémpántra forrasztották rá, melyeket a süveg ívben hajló élére erősítettek. A szarvak csúcsán levélrózsa; ma már csupán a hátsón van egy átfúrt zafír s egy gyöngyszem. A gyöngyhímzéssel borított lapokat kétféle, a 14. század harmadik negyedében készült drágakőcsokor ékesíti. Az egyszerűbbik hármas gyönggyel díszített sarkú rombusz, fogazott alsó szegéllyel, közepén idomfoglalatban egy (halvány lila vagy halvány kék) drágakő - ilyen van mindkét osztópánton fölül, az osztópántok két oldalán, a homlokszegélyen és a szalagokon. E rombuszidomok méretei különbözőek, s a hátlap homlokpántjának közepén van egy nyolcszögű foglalat is, mellette balra pedig egy téglalap alakú (zöld kővel). A gazdagabb változat négyszögidomának minden oldalához fogazott szegélyű, csepp alakú levél is kapcsolódik; ebből a típusból csupán kettő-kettő van az osztópántokon. Az eredeti ékkövek mérete nem egységes; egy részük átX-54. fúrt. Az első szarv homlokpántjának közepén sötétkék kő, niellós karéjos foglalatban, melyet levelek, bogyók reneszánsz koszorúja vesz körül. E kő fölött egy kiterjesztett szárnyú hattyú plasztikus gyöngyhímzésű figurája jelenik meg, Bornemisza Pál címerállatáé. A szalagokat sarnírok erősítik a hátsó szarv aljához, rajtuk (a gyöngyhímzés között) négy-négy pár csengettyű is függ. A szalagok alján keskeny, vésett levelekkel díszített fémlapocska, közepén kerek medalion (csőrében fűzágat tartó hattyú, vörös zománc alapon), kétfelől pedig apró szalagokon „P B" ( = Paulus Bornemisza) monogramm s évszám: „1550". A rendkívül plasztikus hatású, dús gyöngyhímzés a szarvakon, a szalagokon ugyanazt a reneszánsz ornamentális díszítőrendszert ismétli: gyűrűkkel összefogott, szétcsapódó, majd csigásán visszacsavarodó akanthuszlevélcsomók egymáshoz kapcsolódó láncolatát. A levelek szimmetrikusan szabdalt szélét vékony aranyzsinór rajzolja körül ; a gyűrűk testét két nagyobb szemű gyöngysor közé fogott kisebb gyöngysor alkotja. A levelek végén, vagy két levél találkozásánál kisebb rozetták ülnek, apró kővel a közepükön, s a másodlagos (1550-ben) felhasznált Anjou-kori ékkőcsokrok is mint nagyméretű, speciális formájú rozetták kerültek a kompozícióba. A mitra Anjou-kori részeit Kovács Éva ismerte föl, s írta le elsőként; egyben kijelölte helyét az Anjou udvar művészeti reprezentációjában (Székesfehérvár 1982, 7. sz.). A drágakőcsokrok megformálása Kovács Éva szerint az Anjou-ajándékok „széria"-tárgyaira emlékeztetnek. Legközelebbi rokona Gyulay Farkas zágrábi püspök (ugyancsak a 16. század közepén megújított) infulája (Székesfehérvár 1982, 8. sz.; Zagreb 1983, 3 T.). A mitra eredetileg is gyöngyhímzéses lehetett, s a budai és nápolyi udvar drágakövekkel díszített gyöngyhímzéses textíliáinak divatjához kapcsolódott. írásos források tanúskodnak arról, hogy a győri Bornemisza-mitra azonos a püspök végrendeletében említett s a veszprémi egyháznak visszaadatni rendelt drágaköves-gyöngyös mitrával. A végrendelet több ilyen mitrát nem említ; fennmaradt viszont Bornemisza Pálnak egy elismervénye 1553-ból, melyben a mitráról (amelyet, mint írja, nemrégiben megújíttatott), mint a veszprémi egyház korábban elidegenített tulajdonáról szól. A visszaszerzés és megőrzés Bornemisza Pál hosszú egyházi pályafutása során, egész életében állandó gyakorlata maradt; nem egy pusztulásra ítélt középkori műtárgyunk köszönheti meglétét az ő gondoskodásának. Győri mitrája becses emléke későreneszánsz művészetünknek, s egyben tanúja a veszprémi egyház 14. századi gazdagságának is. Voltak Veszprémben régi infulák, ezt a forrásokból eddig is tudtuk: az 1429-1437 között felvett leltár szerint Mihály püspök (1399-1402) két gyöngyökkel és kövekkel ékes - infulát is renováltatott. Ez a leltár említett egy aranyozott ezüst kelyhet is, melyet Nagy Lajos király címerei díszítettek, s melyet Deméndi László püspök (1372-1377), Nagy Lajos udvari orvosa adományozott a veszprémi egyháznak.