Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Ötvösművek

X-44. szemben az első és a negyedik karéjban rátett címerpajzsokat látunk, fekete zománc díszítéssel. Az első címeres karéj melletti mezőben bevésett, barokkos címer található, amely fölött a következő bevésett betűk vannak: I.F.V.G.H.V.P. A címerek tulajdonosai nem ismertek. A talplemezt hatszögletű, fogazatos párkány zárja, amelyből lefelé fordított gótikus levélfríz ágazik le, és fogja körbe a szárat. A kehely nódusza alatti hatszögletű szárgyűrűn zöld zománcozott mezőkben MARIA felirat öt betűje és egy ornametális kitöltés. A felső szárgyűrűn X P S I H S betűk olvashatók ugyancsak zöld zománccal körbefogva. A kehely nóduszán hat négykaréjos kialakítású rotulus található, amelyekbe simára csiszolt, félgömb alakú gránátkövet foglaltak be. A rotulusok közötti trébelt mezőkre illesztett rátét levéldíszek kerültek, amelyek a nódusz alsó és felső részén szimmetrikusan helyezkednek el, s az éleken közelítik egymást. A szárgyűrű felső része többszörösen tagolt, sima hatszegletű párkánynyal záródik. Erre a párkányra ül a lefelé fordított, hat csúcsban végződő, egymással az alsó részen összekapcsolódó applikált levélsor, a tulajdonképpeni cuppakosár. Sima, felfelé szélesedő cuppája újabb. A. É. Bunker 1909, 392-401.; MM 4 (1928) 585.; Csatkai-Dercsényi 1956, 405. Sopron, Szent Mihály-templom (kiállítva: Sopron, Katolikus Egyházművészeti Gyűjtemény) X-45. Kehely Veszprémből aranyozott ezüst m. : 20 cm 1500 körül A kehely hatkaréjos talpa magas, ívelt peremen nyugszik, felette áttört, négyszög- és halhólyagmintás díszítősáv. A talp hat karéja sima lemezből kalapált, díszítetlen. Fentebb hatoldalú szárlemez és kerek, kettős rozettadíszű szárgyűrűk veszik közre a lapos, pogácsaalakú nóduszt. A nóduszon domborított kettős levéldísz fut körbe, a küllőkben csavart dróttal kereteit hatszirmú virágokat középen fémgyöngy rögzíti. A kehely cuppapohara széles, arányosan bővül a szájperem felé. A cuppakosáron hat, szegecsekkel odafogott filigrán díszes kerek lemez van: háromban filigrándrótból kialakított három virág, közben két-két szív alakú levéllel. A másik három lemezen kisebbnagyobb köröket formálnak a drótszálak, közben bőrtűk csillognak. A kosár felső pártakoszorúja ritka és különleges, két levélke között pompás rózsaszálak sorjáznak. A kelyhet arányai, zömökebb formája, széles cuppapohara a későgótikus kelyhek közé sorolja. Nódusza, a küllők virágai, a cuppakosár háromszálas, díszes indái alapján a Bakócz-kehely legközelebbi párhuzama (X-46.). Mivel Bakócz kelyhe is valamivel korábban készülhetett, mint a benne levő 1517-es évszám, ezt a kelyhet is a 16. század legelső éveire keltezhetjük. Mivel Veszprém környékén maradt meg, készülhetett a nagyhírű budai műhelyben is. Filigrándíszítése a pompás gyöngyösi kehelyhez kapcsolható. H. K. J. közöletlen Veszprém, Egyházmegyei Gyűjtemény X-46. X-46. Bakócz Tamás kelyhe Az Erdődy család gyűjteményéből öntött, domborított, sodronyzománcos, bőrtűs, aranyozott ezüst m. : 23 cm, talp átm. : 13,4 cm 1500 körül Talpa hatkaréjos, kihajló talpperemén támaszkodik a kehely. A talpperem felső része áttört, stilizált indamintára fűzött levelekkel díszes. A talp karéjaiban, sodronnyal kereteit lemezeken, X-45