Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

X-28. keményebbé válása azt mutatja, hogy nagyon eltávolodott a forrástól; a hajfürtök összeragadása, az ujjak merevsége pedig már képességeinek korlátaira figyelmeztet. Mária fejéről a tarkójára csúszott kendőjének hangsúlyos szerepe, a Jézuska kerek feje, kedves arcocskája, ülve fekvő tartása széltében használt közhelyek Karintiától Morvaországig a sváb szobrászat távolabbi hatásterületén, bár a mester kétségtelenül nagyon ügyesen bánt velük. (A Mária két össze nem érő kezével tartott kis Jézus, aki egymásra teszi lábacskáit, E. S. mester L. 7l-es számmal jelzett metszete által is terjesztett motívum.) Az erőteljes, néhol egy-egy kisebb bravúrt is megkísérlő ruharedők megfestése konkrétabb irányba, Salzburg felé mutat, amint erre már Radocsay is felfigyelt. V. J. Horváth D. : A múltak emlékei a jelenben Kőszegen. Szombathely 1931, 58.; Radocsay 1967a, 88-89.; Szilárdfy Z. - Tüskés G. - Knapp É. : Barokk kori kisgrafikai ábrázolások magyarországi búcsújáróhelyekről. Budapest 1987, 108, 146. sz. Kőszeg, Szent Jakab Plébániatemplom X-29. Piéta A keszthelyi Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemplomból került a Balatoni Múzeum tulajdonába. 1941-ben csere útján jutott a Szépművészeti Múzeumba, majd onnan a Magyar Nemzeti Galériába. hársfa m. : 89 cm 1500 körül A hátoldalán mélyen kivájt, meglehetősen laposan faragott szobor feltehetően szárnyasoltár szekrényét díszítette. Mária egyszerű, támla nélküli padon ülve tartja ölében Krisztus élettelen testét: jobbjával fejét tartja, egész mellkasát kissé megemeli, balját testén nyugtatja. Finoman faragott, kendőbe burkolt fejét előrehajtja, fia arcát nézi. Bő köpenye laposan faragott, megtört vonalú redőket vetve, a földön többször visszatűrödve omlik öléből alá. X-29. Krisztus szenvedéstől elgyötört arcát finoman faragott haj és szakáll keretezi - a szakáll egy része későbbi kiegészítés - töviskoronájának nyoma homlokán jól látható. Jobb karja és alsó lábszárai élettelenül, függőlegesen lógnak le. A komponálás eszmei jelentést hordozó eleme a két alak közti feltűnő méretkülönbség, melyet Mária ruhájának szélesen elterülő, az alakot zárt egységbe foglaló drapériája és a törékeny Krisztus-test mezítelensége közti ellentét még erőteljesebben hangsúlyoz. A szobor felülete igen roncsolt, festékrétege nagyrészt elpusztult, jószerivel csak a mélyebb redőkben megmaradt festéknyomokból következtethetünk eredeti színeire. Mária kék bélésű arany köpenyt viselt, ruhája szintén aranyozott volt. Jézus haját és szakállát sötétbarnára festették, ágyékkendője arany volt, vérének élénk pirosa jól látható. Legutóbb 1981-ben a Magyar Nemzeti Galériában restaurálták. Provenienciájára vonatkozóan Entz Géza feltevésével szemben, miszerint a szobor a keszthelyi ferences templomból származik, a Tóth Sándor által idézett két 18. századi kánoni vizitáció jegyzőkönyve egyértelműen bizonyítja, hogy szobrunk a középkori keszthelyi Szent Márton plébániatemplom bal mellékoltárának közepén állt. Joggal feltételezhetjük, hogy ez volt eredeti helye is. A Balatoni Múzeum egykori igazgatójának, Darnay Bélának közlése szerint e templom padlásáról került elő. A Pietá - a Krisztust siratok csoportjából önállósuló ábrázolás - a 14. század óta igen kedvelt és széles körben elterjedt ikonográfiái téma volt. Több példája ismert a lágy stílus időszakából Stájerországból is, ahová a régebbi művészettörténeti szakirodalom a keszthelyi szobrot kapcsolta. Kompozíciójában és stílusában is közel áll hozzá, noha gyengébb művészeti színvonalat képvisel, a stájerországi Karner Szent Mihály plébániatemplomának 1500 körül készült Pietá-szobra. A szélesen elterülő, szögletes redőrendszert, a lapos faragást, az arcok érzékeny megmunkálását tekintve az obdachi Spittalkirche ülő pápát (Bauernpapst) ábrázoló, 1485 körűire datált szobra is stiláris párhuzamaként említhető. P. Gy. Radocsay 1956, 134, 139.; Kampis 1958, 18, 19, kép: 15.; Radocsay 1967a, 126, 181-182.; MNG RGy 78. sz.; Entz 1972, 254.; Tóth S. 1990, 154, 161. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 52.641 X-30. Pietá A nagybajcsi plébánia tulajdonába az első világháború után ajándékként került, eredete ismeretlen, hársfa m. : 107 cm, sz. : 68 cm 1500 körül A kompozíció egy Riemenschneidertípust variál, mely igen elterjedt volt, és feltételezik, hogy népszerűségének alapjául egy kegyszoborhoz való kötődés szolgálhatott. Erre a típusra jellem-