Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

X-18. Szobrunk stílus-párhuzamait a 15. század utolsó két évtizedének felsőausztriai emlékein találjuk meg. Ezt a kört a kefermarkti oltárral, a későgótikus szárnyasoltár-művészet egyik főművével szokták jellemezni. Az eredeti kompozíciót, az e körben nagyon kedvelt ES mester metszeteit felhasználó, nagy számban megmaradt, azonos témájú domborművek alapján képzelhetjük el. Közeli stílus-párhuzama az Oberösterreichisches Landesmuseum Altschwendtből származó, 1485 körüli években készült, Maria Aegyptiacaszobra. Elsősorban az arcok részletei, az orr, a száj, a szemek és a haj kidolgozása, a fejkendő redőrendszerc kínálják az összehasonlítás lehetőségét. A töredék szakszerű restaurálását 1994-ben Menráthné Hernády Szilvia és Laurentzy Mária végezte a Magyar Nemzeti Galériában. P. Gy. MNG Évk. 1991, 19, CI/1. kép. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 77.22.M. X-19. Oltárszárny töredéke Szent Márton és a Töviskoronázás ábrázolásával Jankovich Miklós ajándékozta 1836-ban a Nemzeti Múzeumnak. 1939-ben a Szépművészeti Múzeum tulajdonába, majd onnan a Magyar Nemzeti Galériába került. fenyőfa, tempera 88x91 cm 1490 körül A kétoldalán festett tábla szárnyasoltár kívül is és belül is festményekkel díszített mozgószárnyának része volt. A tábla díszesebb, aranyozott hátterű, Szent Márton legendájának egyik történetét elbeszélő képe volt az oltárszárny belső oldala, míg a Passió részlete a külsőn volt látható. Az epikus részletességgel ábrázolt jeleneten a fiatal Szent Márton, midőn a római hadsereg lovasságánál teljesített szolgálatot, Amiens felé menet egy alamizsnát kérő koldussal találkozott. Mivel pénz nem volt nála, köpenyét kettéhasította és felét a koldusnak adta. Az esetet követő éjszaka Krisztus jelent meg álmában; ebből megtudta, hogy a koldus képében a Megváltóval találkozott. Ez a történet a szent egész további életét meghatározó, őt magát a legjobban jellemző legendarészlet, mely kiindulópontja minden Szent Márton életét bemutató sorozatnak. A fehér lovon ülő, szürkéskék bélésű piros köpenyt és arany-zöld mintás ruhát viselő Szent Márton és az előtte álló, valamint a mögötte mankóra támaszkodva térdelő - kék szürke és piros színekbe öltözött - koldusok alakjai a képfelület nagy részét kitöltik. Bal oldalon látható egy rövidülésben ábrázolt, nyitott épület, melynek emeleti szobájában az áldó kézmozdulata Krisztus a baldachinos ágyban fekvő Szent Márton mellett áll. A jobb oldali, ugyancsak rövidülésben ábrázolt épület vezeti a tekintetet a sematikus rajzú, kékeszöld árnyalatú tájháttér felé. A Krisztus töviskoronázását bemutató kép szintén részletező, sokalakos kompozíció. Az összekötözött kezű, bíborszín palástba öltözött Krisztus egyszerű márványpadon ül. Három színes - kék, sárga, zöld, rózsaszín - ruhát viselő pribék hosszú dorongokkal nyomja fejébe a töviskoronát. A kép bal oldalán két, egymás felé forduló, beszélgető, elegánsan öltözött férfi figyeli őket. A cselekmény ferde falakkal határolt, kockás padlójú terébe, melyet hátul ólomkeretes ablak, bal oldalon félköríves ajtó nyit meg, lapos boltíven keresztül látunk be. A Jankovich-gyűjteményből származó tábla olyan szárnyasoltár töredéke, amelyen az oltárszárnyak belső oldalain a tituláris szent legendáját ábrázolták, a külsőkön pedig Jézus szenvedéstörténetének epizódjai voltak láthatóak. A tábla tehát nagy valószínűséggel egy Szent Márton tiszteletére szentelt oltár része. A tábla első művészettörténeti feldolgozói, Fenyő Iván és Genthon István, az idősebb Rueland Frueauf ké-