Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

X-17. Mária bal karján tartja az ülő, meztelen gyermeket, kinek a bűnöktől való megváltás szimbólumaként almát nyújt. Nyakánál összefogott, majd szétnyíló köpenyét a Jézust tartó karjával felemeli, ahonnan az egyenes vonalban, kétoldalt élesen töredezett redőket vetve omlik alá. Lába előtt az apokaliptikus látomásból átvett holdsarló látható, melyen a köpeny alsó szegélye visszatűrődik. A szobrot 1994-ben Juhász Györgyi és Budai Sándor restaurálta. Festése a testfelületek kivételével egészében rekonstrukció, mely a barokk állapotot igyekszik követni, középkori megjelenésére csak következtetni lehet. Mária koronája az abroncs kivételével egészen új, Jézus jobb karja barokk kori kiegészítés. A restaurálás után a Madonnát a jáki templom északi mellékszentélyében felállított, újonnan feltárt középkori szárnyasoltár (X-33.) szekrényébe állították. Ez, ha nem is eredeti helye, hiszen az oltárnál vagy húsz évvel korábban készült, aránytalanul nagy is a szoborfülkéhez képest, és a négy kísérő férfi-szent ikonográfiailag sem illik a Madonnához, története mégis évszázadokon keresztül ehhez az oltárhoz kapcsolódott. Az 1765-ös egyházlátogatási jegyzőkönyv már a templomnak ezen a helyén, ebben az oltárszekrényben írja le a szobrot. Az 1780-as jegyzőkönyv megemlékezik arról, hogy Csapodi Katalin, aki feltehetően 1710 körül az oltár barokkizálását is megrendelte, a Madonna-szobrot kijavíttatta. Az 1815. évi jegyzőkönyvből pedig megtudjuk, hogy a Madonnát a nép csodatevőként tisztelte. A barokkizált oltárt, a középkori szoborral együtt, a templom Schulek Frigyes vezette restaurálása során (1896-1904) helyezték át a Szent Jakab-kápolnába. A jáki Madonna igen közeli stiláris párhuzamát Andela Horvát tette közzé 1991-ben megjelent cikkében. A régi Várasd vármegyei (ma Horvátország) Martinscina, egykor gazdag település, Szent Márton plébániatemplomának Madonna-szobra mind ikonográfiailag, mind kompozícióját és részletmegoldásait tekintve a jáki szobor pontos megfelelője. A hosszúkás, kissé szögletes arcok, a mezítelen gyermekek testtartása, fejtípusa, a leomló köpeny szegélyének egyenes vonala, valamint a redők éles, szögletes töredezettsége, mely a behajlított jobb lábat látni engedi, sőt kiemeli, a köpeny alsó szélének visszatűrödése a holdsarlón, mind igen hasonló részletek. A részletekbe menő egyezések alapján feltételezhetjük, hogy a két szobor egy műhelyben készült. A műhely lokalizálásához nem ismerünk írásos adatokat, és nem maradt fenn olyan zárt stiláris egységet alkotó emlékanyag sem, amely annak helyhez kötését segíthetné. Ják a 15. század második felében a kegyuraktól meglehetősen elhanyagolt, elszegényedett apátság volt, művészeti központként semmiképpen sem képzelhető el. Berendezési tárgyait, így a Madonnát is, szerényebb igényű műhelyekben rendelték meg. 1455-ben V. László királytól Monyorókereki Elderbach Bertold kapta meg a jáki apátság kegyuraságát (PRT XII/B, 222.), aki 1460-ban verőcei főispán és a zágrábi egyházi birtokok igazgatója lett (Nagy Iván IL, 23.). A Madonna feltehetően az ő, vagy fia kegyurasága alatt készült, így a déli területekhez, különösen a zágrábi egyházmegyéhez való művészeti kötődése történeti kapcsolatokkal is alátámasztható. P. Gy. Divald 1927, 135, 162., 194. kép; Péter 1930, 137.; Kampis 1935, 136-137., 110-111. kép; Horvát H. 1940, 215.; Kampis 1940, 69, 70-71, 149., 228. kép; Bogyay T. : A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. Szombathely 1944. 88, 89-90., 58. kép; Aggházy 1946, 44-45.; Balogh 1957, 248. 51. kép; Horvát, A.: Drvena Madonna iz Martinscine. Peristil 1991, 31-33. 42. kép; Nagy Iván, II. 23. Ják, Rk. Plébániatemplom X-18. Mária a gyermek Jézussal Szedregpuszta (Fejér megye) kápolnájából került az utolsó tulajdonostól származó ismereteink szerint az alapi római katolikus plébániatemplom sekrestyéjébe, ahonnan Tóth János harangozó vitte magával Székesfehérvárra. Az ő örököseitől váltotta magához Szilárdfy Zoltán. 1977 óta a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, nyárfa m: 63 cm 1490 körül Hátoldalán mélyen kivájt, meglehetősen laposan faragott dombormű. Talán magánkézbe kerülésével függ össze, hogy a kompozíciót megcsonkították: Mária alakját térde alatt elfűrészelték, és jobb karjával együtt levágták a dombormű egész bal oldalát. Ezt követően a szobrot immár önálló Madonnaként értelmezve, átfestették. Mária balra fordulva, ülve tartja ölében a gyermek Jézust. Fejét kissé előre dönti, finom vonású arcát göndör haj és szépen redőzött fejkendő kereteli. Bal kezével az oldalnézetben ábrázolt, meztelen Jézuska hóna alá nyúl. A gyermek mindkét karja és jobb lába csonka. A szobor felülete nagyon roncsolt, szúrágott, festékrétege hiányos. Nagyobb részek maradtak épen a testfelületekből. Mária piros ruhát, kék köpenyt viselt. A dombormű egy Királyok imádása kompozíció töredéke. így nyer értelmet az alakok profilnézetű ábrázolása. A bal oldalon látható csonka, szögletes tárgy a térdelő Menyhért király Jézuska felé nyújtott ládikájának részlete, melybe - a jól ismert grafikai minták tanúsága szerint - a gyermek jobb kezével belenyúl. Ezért néz előre Jézus, és ezt figyeli lefelé irányított tekintetével Mária is.