Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

arcpír épen maradt, élénk lilás vörös. A gyermek anyja köpenyének szélébe kapaszkodik, kifelé, szembe fordul. Márián nyitott, kék bélésű arany köpeny van, melynek drapériája teste előtt széles sávban kifordul. Alatta, a nyakkivágásnál arany mintázatú, melle alatt aranyozott övvel összefogott, barna ruhát visel. Alakja keskeny holdsarlón áll. A szobor teljes hátoldalát Mária hosszú, aranyozott, göndör haja borítja. Középen nyitott szemekkel, hosszú keskeny orral, finoman faragott szájjal ábrázolt domborműves napkorong látható, melyből körbe sugarak indulnak ki. A szobor szinte lebeg a hullámos vonalú, rózsaszín felhőkön. A Madonnát 1991-ben Radovics Krisztina restaurálta. Mai festése a feltárt középkori festéknyomok alapján készült rekonstrukció, melyet a templomi használat tett szükségessé. A restaurálás során bizonyosodott be, hogy Mária jobb karja teljes egészében kiegészítés, és hogy Jézus fején eredetileg nem volt korona. A barokk korona elhelyezéséhez fejét szándékosan csonkították. A két oldalról való szemlélésre szánt szobor eredeti funkciójára az aljából középen kiálló rúd csonkja utal: körmeneti szobor volt, melyet rúdra erősítve körbe hordoztak, vagy a Rózsafüzér Máriájaként, faragott kerettel körülvéve, önállóan helyezték el a templomban. Ikonográfiáját tekintve a Madonna egyértelműen az apokaliptikus látomáshoz kapcsolódik: És láttaték nagy jel az égben : egy asszony, aki a napba vala öltözve és lábai alatt vala a hold... (Jel 12, 1.) Ebből az értelmezésből kiindulva lehetne meghatározni azon ünnepek körét, amelyeken a későközépkori körmeneteken a dozmati szobrot használták. Mária Mennybemenetelének ünnepe mindenképpen ezek közé tartozik. Máriának az apokaliptikus asszonyként való ábrázolásához a faragó grafikai előképeket használt fel. Martin Schongauer egy korai metszetének (Lehrs V., Nr. 40.) ismeretét biztosan feltételezhetjük. A térd vonaláig látható, határozottan oldalra forduló Mária a metszeten is felhőkön nyugvó holdsarlón áll. Öltözete, a drapériák redőrendszere igen közel áll a dozmati szoborhoz. A két kézzel tartott, pufók Jézuska tartása ugyan eltér, de egy apró részlet mégis elárulja a köztük levő kapcsolatot: Schongauer lapján is anyX-12. ja ruhájába kapaszkodik a Gyermek. A metszeten Máriát sugárkoszorú veszi körül. A szobron a sugarak a hátoldalon, a napkorong körül láthatóak. Ami a metszeten egy képi egységben jelenik meg, az a szobron együtt nem látható : több nézetre bomlik, a körmenet haladásával egymást követő részletekként jelenik meg. A síkbeli grafikai minta adaptációjával így a szobron a liturgikus funkciónak megfelelő térbeli kompozíció lett. A Madonna stiláris rokonait az 1460-as évek salzburgi szobrászatában találjuk meg. A figurának mind kompozicionálisan, az alak arányait tekintve, mind a részletmegoldásokban, az arc, a haj mintázásában, a drapéria elrendezésében - a széles sávban kiforduló köpenyszélnek, még kissé a lágy stílusra emlékeztető, puha, ugyanakkor már szögletessé tört redőformáinak - jó párhuzama a salzburgi körbe tartozó Neunkirchen an der Enknach plébániatemplomában álló, az 1460-as évekre datált, Madonna-szobor. Szobrunk a dozmati templom 18. századi egyházlátogatási jegyzőkönyveiben nem szerepel, feltehetően később adományként került ide. A barokk főoltárt azonban már a nagy tiszteletben álló, régi Madonna befogadására alakították át. (Granasztói Györgyné megállapítása.) P. Gy. Genthon 1951, 442.; Radocsay 1960, 11.; Radocsay 1967a, 88, 162.; Budapest 1979, Katolikus Egyház, Szobrok, 5. sz. Dozmat, Rk. Plébániatemplom X-13. Mária a gyermek Jézussal Állítólag a tüskevári pálos kolostor romjai közül került a sümegi Darnay-gyüjteménybe, majd onnan a keszthelyi Balatoni Múzeumba. 1941-ben csere útján jutott a Szépművészeti Múzeumba, ahonnan a Magyar Nemzeti Galériába került, nyárfa m. : 133,5 cm. 1460-1470 A Madonna nagyon rossz állapotban került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába. Több előző, kisebb-nagyobb restaurátori beavatkozás után szakszerű konzerválása és elemző restaurálása a kiállítás előkészítése során, 1993-ban kezdődött meg a Magyar Nemzeti Galériában. Menráthné Hernády Szilvia és Laurentzy Mária restaurátorok feltárták a szobron található több későbbi festékréteget, egyes felületeken letisztították azokat, megmutatva ezzel az eredeti, középkori színezés nyomait. A szobor végleges konzerválása, teljes letisztítása és a szükséges kiegészítések elvégzése még hosszú időt vesz igénybe. Mária az apokaliptikus látomásból átvett, lefelé fordított holdsarlón áll. Teste enyhe S-vonalban hajlik. Kissé jobbra fordított fején koronájának abroncsa látható, göndör haja hosszú fonatokban vállára omlik. Mell alatt megkötött, bő ruháját a Jézust tartó bal karjával felemeli, így az tört vonalú redőket vet teste előtt. A felemelt ruha szokatlan módon - Mária lábánál látni