Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Festett díszü oklevelek

arany koronából zöld, háromágú, arany virágú liliom nő ki, a koronán jobb- és balfelől befelé fordulva egy-egy koronás, csőrét kitátó, nyelvét öltő, kitárt szárnyú, egylábon álló, a másikkal csontot (?) tartó fekete madár, a pajzs jobb felső sarkában sugaras arany égitest, bal felső sarkában növekvő ezüst hold látható. A pajzson előre néző, rostélyos sisak, változatos színű sisaktakarókkal, a sisakon arany koronából kinőve a pajzsban lévő címerkép ismétlődik. Az oklevél bal szélén díszes kandeláber, talapzatán arany keretben vörös alapon M • D • XXIII évszámmal. Az oklevél jobb szélén nőszirom, felső szélén virágos díszítés, közepén négyeit pajzs, vörös alapon az 1. és 4. mezőben ezüst sávozás, a 2. és 3 mezőben jobbra lépő kétfarkú, koronás arany oroszlán, a szívpajzson kiterjesztett szárnyú, arany lábú, fekete sas. Szerdahelyi Imreffy, másnéven Fekete Mihálynak is nevezett allovász mester (1510-1524) feladata a királyi istállók és ménes felügyelete volt. A Győr nemzetségből származó Szerdahelyi-család három ága, a Dersffy, Danes és Imreffy ága főleg Somogy megyében birtokos. É. G. A középkori Magyarország leggazdagabban díszített címereslevele: három oldalát kíséri széldísz. Az oklevél élén áll a címerkép, arany keretben, háttere sötétvörös, arany- és ezüst indákkal. A címerpajzsot koronázó sisak oxidálódott ezüst, feketével és szürkével modellálva; a sisaktakaró zöld színű, viszszája kék és barna. A pajzsot triton és tritónnő emeli; arcuk, testük jelzésszerűen árnyékolt, hajukon arany csúcsfények. A címerkép mellett balra alVantica, vázákból emelt építmény; alul, a vörös-kék oldalú talapzaton tabula ansata, rajta évszám, római számokkal. A talapzat alján két muzsikáló puttó ül, középütt két triton, felül, az építményt koronázó kandeláber lángjába kétfelől fáklyákat mártva, két puttó áll. Az oklevél arannyal írott első sora fölött két angyal tartja II. Lajos király címerét. A könnyed mozgású, tovalibbenő angyalok egy pillanatra megpihenni látszanak a pajzs alól induló virágindákon. Ruhájuk lobogó, felfogása, festésmódja egyértelműen elüt a címerkép figuráiétól. A kétoldalt szétcsapódó, szép rajzú virágos indák áttetszően felrakott színei is mások. A jobb oldalon naturalisztikusan festett írisz-szál áll, kibomlott kék virággal s bimbókkal. A szirmok festése elnagyoltabb, mint a Kanizsai Dorottya címereslevelén (IX-58.) látható virágoké. A szakirodalomban a Bakócz-monogrammista oeuvrejébe sorolt miniatúradísz aligha egyetlen festő alkotása. Motívumai a Jagello-kori budai miniatúrafestészet flamand és itáliai hagyományait képviselik. Az armálisok között egyedülálló ikonográfiái programja feloldatlan, a szöveg csak a címerképet írja le. M. Á. Hoffmann 1925, 50.; Wolf 1928, 699.; Hoffmann 1929, 181.; Radocsay 1966, 88., Fig. 33.; Schallaburg 1982, Nr. 587., Abb. 49.; Nyulásziné 1987, 66, 129., 50. tábla; Maria Konigin tussen keizers en kunstenaars van Hongarije 1505-1558. Rijksmuseum Het Catharijneconvent, Utrecht, Noordbrabants Museum, 's-Hertogenbosch. Zwolle 1993, Nr. 54.; Bandi 1993, 10. sz. Budapest, Magyar Országos Levéltár, jelz.: Dl. 93845.