Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Festett díszü oklevelek
IX-47. Vetési Albert a Szent Mihály-székesegyház északi oldalánál álló Szent György-kápolnát gazdagon felékesítette freskókkal és benne „élő márványból gyönyörűen faragott", festményekkel feldíszített oltárt állíttatott (ennek szól a birtokadomány), amely 1473-ban már megvolt. Ismerjük a kápolna nyugati kapujának töredékes timpanonját, Vetési címerével és antikva betűs feliratokkal s az oltár egyik vörösmárvány töredékét is (VII-40.). A pompázatosan megújított kápolnában temették el a püspököt 1486-ban, s halála után állított vörösmárvány sírkövének töredékei is itt kerültek elő. M. Á. Gutheil 1977, 80-81, 332., 23. kép; Schallaburg 1982, Nr. 385.; Wehli 1990, 28-29. Veszprém, Káptalani Levéltár, jelz.: Veszprém-Oppidum 58. IX-47. I. Mátyás király címereslevele Enyingi Török Ambrusnak 1481. november 26. Buda A Festetich-család Mágocson őrzött levéltára (1897), MNM Levéltára pergamen, tempera, arany, ezüst 510x280 mm + felhajtása 118 mm Bordó-lila-fehér zsinóron függő sérült, restaurált pecsét (átm. : 60 mm), rajta kerektalpú címerpajzs a magyar sávozással, fölötte zárt korona, körülötte mellékpajzsokon a társországok címerei láthatók. A pecsét körirata: „[Sigillvm] : mathie : dei : gracia : regis : hvngarie : dalmacie : croacie : rame : etcetera." I. Mátyás király Enyingi Török Ambrus érdemeiért neki, fiainak: Imrének és Benedeknek, valamint Bakonaki Török Péter fia Andrásnak és László fia Lászlónak címert adományoz. A címerképen (86 x 105 mm) álló kerektalpú pajzsban a félig kék, félig ezüst alapból kinövő, balra forduló vörös, mellső mancsait előre tartó, száját kitátó, kék koronájú medve látható. A pajzson balra néző, zárt sisak, vörös-kék-ezüst sisaktakarókkal, a sisakon kék koronából kinőve a pajzsban lévő címerkép ismétlődik a medve mögött arany sugarakkal. Az oklevél felső és baloldali szélén indás, virágos díszítés. A Török családnak főleg Somogy, Veszprém és Zala megyékben voltak birtokaik. É. G. Az oklevél első sora laparannyal borított antikva betűkkel íródott, fölötte lapszéldísz. Középen, sötétlila vázából ágaznak kétfelé a növényi indák. Barna tinta vonaluk egyben a kompozíció előrajza is. Az apró pontokkal díszített indákat színes gömbök és ikerlevelek tagolják, végükön nagyporzójú virágok ülnek. Kevés színt használt a festő : sötétlilát, azuritot, malachitzöldet és cinóbervöröset. A növényi formákat az alapszín (a zöldet a barna aláfestés) modellálja, a csúcsfények tört fehérek. (Az oklevél bal oldalán ugyancsak indadísz van.) A címerképet laparany keret veszi körül; a háttér fekete, rajta zöld pontok, illetve - a sisakdísz körül - ecsetarany sugarak. A címerpajzs, a korona azurit, szemcséi azonban nem látszanak. A sisak belső rajza az oxidálódott ezüstön alig kivehető. A redukált színvilág, az indák rajza, a modellálás technikája - túl a kompozíció s a formák azonosságán - ezt az armálist is ugyanahhoz a műhelyhez köti, amelyben Lindvai Bánffy Miklós adomány level ét (1481) kifestették (Radocsay 1964, 66-68.) s amelyben Kálmáncsehi Domonkos székesfehérvári prépost breviáriuma is készült (IX-5.). Különösen az indadíszes lapokon (például: fol. 14 r , 18 v , 57 r stb.) szembetűnőek az egyezések. Hoffmann Edith teljes joggal attribuálta Francesco da Castellónak ezt az armálist is, amely datálja és lokalizálja a breviárium miniatúráit (v.o. Wehli Tünde tanulmányával a 411-412. lapokon). M. Á. Fejérpataky 1902, XXIV. (XLIX.) sz.; Áldásy 1923, 57. sz.; Kumorovitz B. L. : Mátyás király pecsétjei. T 46 (1932) 9.; Hoffmann 1933, 42-43.; Radocsay 1964, 63., Fig. 7.; Balogh 1966, I, 531-533.; Schallaburg 1982, Nr. 415.; Nyulásziné
