Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Rozsondai Marianne: Magyar gótikus és reneszánsz könyvkötések

Hess a Chronica szövegének alapjául szolgáló kéziratot a budai minorita rendházból vette kölcsön,

4 sőt, hogy Hess korrektora épp a minorita rendház egyik szerzetese lehetett. Fitz említi még, hogy „egy 1478-ból való lübecki oklevél szerint szokás volt, hogy a nyomdászok a kölcsönvett kézirat fejében a kinyomtatott mű egyik példányát hálából a kölcsönadó kolostornak ajándékozták...". Vajon polgári vagy kolostori műhely terméke-e ez a két gótikus kötésű Chronica Hungarorum? A budai ferencesek kolostorában Koroknay feltételezi könyvkötőműhely létezését a 16. század elején, de talán már korábban is volt.

5 Egyelőre csak két tagja van egy másik magyar gótikus kötéscsoportnak. Az egyik a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának K 32. jelzeten őrzött Nagyenyedi-kódexe, amelynek elő- és háttáblája azonos, s hatféle bélyegző díszíti (IX-34.). A másik az Országos Széchényi Könyvtár Inc. 545. jelzetű ősnyomtatványa. Ennek kötésén összesen kilenc bélyegző látható, amelyből hat megegyezik a Nagyenyedi-kódex bélyegzőivel. Nem kétséges tehát a két kötés azonos eredete. A Nagyenyedikódex második keretében látható motívum megtalálható az észak-itáliai reneszánsz kötéseken is. Kétségtelen tehát némi reneszánsz hatás. Mindkét kötés az 1470-es évek végéről, vagy az 1480-as évek elejéről való. Az Országos Széchényi Könyvtár Inc. 545. számú ősnyomtatványa ma két művet tartalmaz (CIH 2599 és CIH 877). Harmadik darabját a múlt század végén emelték ki belőle és csere útján került az Egyetemi Könyvtárba : ez éppen Hess Chronica Hungaroruma {CIH 986). Az Egyetemi Könyvtár példánya az egyetlen, amely kinyomtatása óta az országban van. (Ez új kötést kapott, amikor az OSZK átengedte csereként az Egyetemi Könyvtárnak.) Az Akadémia K 32-es kódexe magyar nyelvemlék. A két kötés (MTAK K 32. és OSZK Inc. 545.) magyar provenienciája egyértelmű. A magyar reneszánsz kötések korszaka a Vitéz János és Janus Pannonius számára készült kódexek kötéseivel veszi kezdetét. Minthogy mindketten elhunytak 1472-ben, ez időben megelőzi az eddig tárgyalt gótikus kötések idejét, s jól mutatja, hogy a két stílus időben átfedi egymást. Feltételezhető Budán kívül esetleg egy Esztergomban vagy Pécsett működő, elsősorban a két püspöknek dolgozó könyvkötőműhely. Egy 1483 áprilisában Esztergomban kelt oklevélből tudjuk, hogy egy bizonyos Dámján nevű könyvkötő működött a városban.

6 Koroknay e kötéseknek az „Egidus-csoport" nevet adta, mert a csoport három későbbi könyvkötésén Egidus névbélyegző látható, ugyanakkor ezeket vaknyomásos korvina kötéseknek tartja, új fogalmat teremtve ezzel.

7 Feltevése szerint ezek vagy a budai domonkos kolostor könyvkötőműhelyének kötései, ahol külső megrendelésre, így a királynak és a főpapoknak is dolgoztak, vagy egy korábbi, szerényebb királyi könyvkötőműhely termékei. 1973-ban megjelent könyvében

8 az Egidus mesternek tulajdonított „vaknyomásos Corvin-kódex csoport" kötéseinek száma már tizenhétre nőtt. E kötések jellemzője, hogy gótikus, főleg növényi motívumokból alkotott, centrális elrendezésű, reneszánsz felépítésű, vaknyomásos bőrkötések. A csoport legkorábbi darabjain, amelyek feltehetően még 1459-1472 között keletkeztek és nagyobb részt Vitéz János vagy Janus Pannonius tulajdonában voltak, szembetűnő a középmezőt uraló, gótikus levelekből alkotott keresztidom. Hat ilyen kódexet ismerünk eddig: Jéna, UB, Bos. 8° 1, Lipcse, UB, Msc. Rep. I. 80, Krakkó, BJ, Rkps. 597. és 599, OSZK Clmae. 317. és 412. (ez utóbbi a Regiomontanus-kódex). Figyelemre méltó a krakkói Jagelló könyvtár Regiomontanuskódexe (Rkps. 597.) kötésének keretében az itáliai reneszánsz motívum (Koroknay idézett könyvének III. csoportjában „négyszöget kitöltő indás hatszögdísz"nek nevezi), amelynek variánsával itt a harmadik gótikus csoportban tárgyalt Nagyenyedi-kódex második keretében már találkoztunk. Az OSZK Clmae. 317. jelzetű kódexének, egy 14. századi Pontificalénak, amelyet feltehetően Mesko veszprémi püspök (1334-1344) készíttetett, Maria írásszalagok alkotják kötése első keretét (IX-35.). A veszprémi káptalan 1429-1437 között felvett könyvjegyzékében a Meskoféle Pontificale kötéséről az olvasható, hogy „finom szövetből van a fedele, s rajta selyemből szőtt kereszt". A mostani bőrkötés tehát a Pontificalénak második kötése. A kérdés az, hogy hol került sor az átkötésre: Veszprémben, Esztergomban vagy Budán? A kötés díszítése, mint fent már utaltunk rá, több Vitézzel kapcsolatba hozható kötéstáblával azonos. Elképzelhetetlen, hogy a bibliofil Vitéz, az első vérbeli humanista, aki - mint Vespasiano Bisticci írja róla - Itáliából hozatott festőket, szobrászokat, fafaragókat és más mestereket csaknem valamennyi mesterségből, így, ma már bizonyított, hogy nyomdászt is Rómából Hess András személyében,

9 ne alkalmazott volna legalább egy könyvkötőt, akár magyart, akár más nemzetiségűt esztergomi székhelyén. Nem lehetetlen tehát, hogy a kérdéses Pontificalét esetleg egy Esztergomban működő könyvkötőműhelyben kötötték át, de Buda sem kizárt. A királyi kápolna az esztergomi egyházmegyéhez tartozott, a kapcsolat Esztergom és Buda között nagyon szoros volt, a király plébánosa az esztergomi érsek. Számtalan esztergomi könyv került Budára, például Luigi Marsigli Budáról vitte el 1686-ban az esztergomi tizedjegyzéket. Marsigli az ostrom után a királyi kápolna papsága könyvtárának, és nem Mátyás király Bibliothecájának maradványait találta meg, s csaknem biztos, hogy Szürtey Ferenc is innen vitte magával a szóban forgó Pontificalét.

10 Az Egidus-csoportba tartozó kódexek kötésén az 1470-es évektől kezdve a centrálisán elhelyezett keresztidomot egy igen dekoratív széles keret veszi körül, amelyet apró virágtövek, makkok és peltalevelek bélyegzői töltenek ki. Talán mivel a peltalevelek az aranyozott korvina kötéseknek is fontos motívuma, gondolta Koroknay, hogy az Egidus-csoport tagjait vaknyomásos korvináknak nevezze. De ez az egyetlen bélyegző, amely itt is ott is megtalálható. Egyetlen bélyegzőegyezés azonban sohasem elegendő kötések azonosítására. De nem is ugyanaz a bélyegző, mert a korvina kötések peltalevele aranyozó bélyegző, ez pedig vaknyomásos, ami alapvető technikai különbség.