Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek

IX-9. mert. Ebbe a körbe vezethető vissza a lapszél kék vázából kiinduló bordó és zöld alapra festett kék, zöld és arany akanthuszindája is. Az Antiphonariumlap a budai könyvfestészeten belül a Cassianus-korvina (Párizs, BN, Cod. Lat. 2129., Csapodi 1973, No. 154.) és Kálmáncsehi Domonkos Franciscus de Castello Ithallico által szignált Breviáriuma (IX-5.) mellett ugyancsak a székesfehérvári prépost tulajdonát képező párizsi Horae Beatae Mariae Virginis kéziratának (Párizs, BN, Nouv. Acqu. Lat. 3119.) irányzatához köthető. Belőlük, illetve hozzájuk hasonló elemekből meríthetett a kódexlap szerényebb képességű alkotója. W. T. Hoffmann 1928, 101, 102-103. ; Új szerzemények XVI. OMSZMÉ X. Budapest 1940, 208.; Berkovits I. : A Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályának LXXVII. kiállítása. MKSzle 65 (1941) 295-296.; Berkovits, E. : La mostra della Miniatura a Budapest. Corvina 4 (1941) 393, 396-397.; Berkovits 1965, 73-74., XXXVII. t.; Aggházy 1966, XLI. sz.; Bibl.Hung. 1119. sz. Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz.: 1940-3467. IX-10. Tetraeuangelion [Graece] Valószínűleg Bizáncban másolták a 10—11. század fordulóján, majd később feltehetően Itáliába került. A 15. században Janus Pannoniusé volt, az utolsó papírlapon olvasható, gyámoltalan görög ortográfiával írt bejegyzés szerint. Janus Pannonius halála után valószínűleg bekerült a királyi könyvtárba. További sorsáról nincs adat, de jelenlegi kötése alapján feltételezhető, hogy Johannes Brassicanus tulajdonába jutott, pergamen, 365 levél (az elején 6, a végén 8 papírlappal kiegészítve) 240 x 180 mm, a kötéstábla mérete: 259x185 mm 10-11. század, kötése a 16. század első negyede, Bécs Az Egyetemi Könyvtár legrégibb, görög nyelvű kódexe. Keletkezésének helyét és idejét tekintve megoszlik a szakemberek véleménye: Herbert Hunger szerint all. század első felében készült Bizáncban, André Guillou viszont calabriai eredetűnek tartja és a 10. századra datálja. A kódex már a 15. század második felében Magyarországon volt. Garázda Péter, aki Ferrarában, majd Firenzében tanult, ajándékozta azt rokonának, Janus Pannonius pécsi püspöknek. Ezt a kódex utolsó lapján egy görög betűkkel, de latin nyelven írt (utóbb átmázolt) bejegyzés tanúsítja : Petus Garasta diligit mulieres et odit diabolos propterea mittitur 1 ad Posogam ad connumerandum meretrices alias amores. Az ajándékozásra tehát Janus Pannonius pécsi püspöksége idején (1459-1472 között) kerülhetett sor. Csapodi Csaba szerint