Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Wehli Tünde: Franciscus de Castello Ithallico Budán

IX-7. jobban összecseng a IV., De sponsalibus et matrimoniis témának szentelt könyv illusztrációja, melyen egy püspök jegyespárt esket. A színes sávval keretezett képek téglalap alakúak. A figurák tollrajzdíszes vagy tájképi háttér előtt helyezkednek el. A tájképeket kúp alakú, hosszában hasogatott sziklás hegycsúcsok uralják, a hegyeket apró fák és épületek koronázzák. A háttér égboltján felhőfoszlányok úsznak. A háttér és előtér érintkezési vonalát virágos lombú fák és bokrok takarják. Az előtér sík mezőjét pázsit borítja s olykor sziklás partok közé szorított folyó is kanyarog rajta. Ilyen tájképet választott az illuminátor az incipit-iniciálé és a III. könyv lapalji medalionja számára is. A tollrajzdíszes hátterek épületbelsőt sejtetnek. Ezek elé a figurákon kívül egy-egy egyszerű oltár vagy trónus került. A képek szereplői nem a tájban, hanem a képmező alján mozognak, gyakran térdtől levágták őket. A művész kevés arctípust ismert. Legjellegzetesebbek a profiljai. A rövid, meredek vonalú homlok erősen kiugró horgas, alul vaskos orrban folytatódik. Az orrzugot előrelendülő vonal köti a telt felső ajakhoz, ami alatt mélyen beugrik a petyhüdt alsó ajak. Az arcot rövid, előreugró áll zárja le, melynek vonala ívesen fut a fül mögé. A hegyes szemöldök alatt a duzzadt szemhéj a szemgolyónak csupán résnyi nyílást hagy. Az apró csigákból formált hajkorona ezen a fej típuson érvényesül a legjobban. A háromnegyed fordulatú arcok formái az előzőktől alig térnek el. Jellemzőjük a szögletes áll, a szájig lenyúló keskeny orr. Az ajkak párhuzamos vonalai a beszélgetés látszatát keltik. A frontálisan elhelyezett szereplőket ifjú, ovális, telt arcúnak képzelte az illuminátor. A homlok rövid és széles, a szemöldök íves, a szemgolyóra boruló szemhéj alól élénken csillogó szembogár villan ki, az orrnak csupán az alsó vonala jelzett. A felsőajak hosszú és keskeny, az alsó rövid és duzzadt. A könyv egyetlen nőalakjának, a IV. könyv menyasszonyának arcvonásai a profilban ábrázolt férfiakét követik, a homlok azonban magasabb, boltozatosabb, a szemöldök és az áll finoman ívelt. A rövid vagy hosszú nyakak nem kapcsolják szervesen a fejet a törzshöz. A robusztus testek derékban megtörnek, elfordulnak. A bő leplek jól rejtik a test bizonytalan formáit. Csak a beszédet kísérő, gesztikuláló kézfejek vagy a merev karok bújnak ki a ruharedők alól. A hosszú, keskeny kezeken a hüvelykujjak kiálló csontúak, a kisujjak pedig derékszögben behajlanak. A lapszéli ornamentikát a lapok alsó és felső margóját borító inda alkotja. A centrális elrendezésű indákat olykor intercolumnáris léc köti össze. Az alsó lapszéldísz közepét címer, medalionba foglalt tájkép és gránátalmával töltött váza kapta. A kötetben kétféle lapszéli ornamentika fordul elő. A karakterisztikusabb gerince egy hullámvonalú inda. Erre rövid egységekből álló kehely formájú leveleket és kerek bimbóféléket fűzött a festő. A ritmust kelyhes és centrális virágok törik meg. További díszítőelemük a szakállas aranytallér. A másik lapszéldísz vázát egy egymáson többször áthurkolt csenevész levélszár képezi, melyhez szakállas aranytallérokkal és rügyekkel gazdagított, középtájt kidomborodó akanthuszlevelek tartoznak. A festett lombarda vagy antikva betűkön a hagyományos virágok és akanthuszok mellett modernebb, geometrikus, pl. hasábszerű elemek is feltűnnek. A betűk belső tereit tollrajz tölti ki. A kötet színvilágát a háttérhez és a figurák öltözetéhez használt bordó, sötétkék és olívzöld uralja.