Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Wehli Tünde: Franciscus de Castello Ithallico Budán

máig helytálló megállapítása szerint a Franciscus de Castello Ithallico körébe tartozó, 1481 körűire datálható Trapezuntius-korvinával (Budapest, OSZK, Clmae. 281) mutat igen szoros összefüggést. Olyannyira rokonok az indaelrendezések, a kehelyformából kibontakozó, nyújtott, szaggatott szélű levelek, a vázák, a mászó, kuporgó, kissé éltesebb korú puttók, a lapszéli medalion pihenő szarvasa, az iniciálé kannelúrás, fonatos és pikkelyes díszítése, hogy a két kódex díszítését leginkább kvalitás választja el egymástól. Az incipit-iniciálé két mászó puttója szakasztott mása a lapszélre helyezetteknek. Mivel az előbbiek fiziognómiai vonásai megegyeznek az iniciálék fő részének kissé nehézkes, petyhüdt, fáradt arcaiéval, feltételezhető, hogy az iniciálék és a címlap bordűrje festőjének kezétől származnak. A címlapon a reneszánsz könyvfestészetre jellemző betű belsejének kitöltése a gótikát idézi. A sötét, tollrajzzal élénkített betűbelsőbe a későgótikus művészetre jellemző testetlen, bő lepelbe burkolt figurák kerültek. Ilyenek töltik ki a kódex további figurális-jelenetes iniciáléit is. A püspöki szertartások szereplői általában ornamentális háttér előtt zsúfolódnak össze. Festőjük komponálásra és téralkotásra kevés gondot fordított, ezért alakjai nem ritkán csak térdig vagy deIX-6. rékig fértek a képre. Az iniciálék és a lapszéldíszek egy része a címlapéhoz hasonlóan reneszánsz, jó részük azonban gótikus: sugaras arany alapon a betűtörzs akanthuszlevelekből áll és ilyen a belőlük kinyúló inda is. A betűk belseje tollrajzos. Az iniciálék és a címlap koloritja, melyet a kék, rózsaszín, zöld és sárga ural, ugyancsak a későgótikát idézi. A f. 9

r

, 10

v

, ll

r

, 12

r

, 13

v és 14

r iniciáléi azonban más kéztől származhatnak. A kódex díszítése alapján elsősorban az említett korvinával függ össze. Mestere azonban más budai készítésű korvinákból is válogatott. Ismerhette a Ptolemaeus- (Bécs, ÖNB, Cod. Lat. 24.) és a Tolhopíf-köteteket (Wolfenbüttel, HAB, Cod. Guelf. 84. 1. Aug 2°) is. A gótikus és a reneszánsz elemek együttes megjelenése tekintetében a Filipec-pontificale a budai könyvfestő műhelynek nem társtalan emléke, ilyen a Váradi Péter számára festett Decretalis is (Budapest, EK, Inc. 65.: IX-7.). W. T. Fraknói V. : Két magyarországi pontificale a 15. századból. MKSzle 8 (1884) 1^.; Dankó J. : Simor János bíbornok érsek könyvtárának kéziratai. MKSzle 10 (1886) 114. ; Knauz N. : A pozsonyi káptalannak kéziratai. M Sión 4 (1886) 220-221., 26. sz. ; Catalogus bibliothecae Joannis Card. Simor. Strigonii 1887, col. 177-178.;