Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - VIII. RENESZÁNSZ MAJOLIKA- ÉS ÖTVÖSMŰVÉSZET - Kincsleletek
leg egy rézmetszet képét követte; ez nem ismert, csak egy későbbi gyenge minőségű kompiláció (képe: Lehrs, W. : Der Meister mit den Bandrollen. Dresden 1886, Tf. III. - 1467 után). Az ilyen cserépnegativok legnagyobb része a Rajna-vidéken készült a 15-16. század elején, s létrejöttüket egy sajátos szokásnak köszönhetik. Amint az új kutatás bebizonyította (Ar ens, F. : Die ursprüngliche Verwendung gotischer Stein- und Tonmodel. Mainzer Zeitschrift 66 [1971] 106-131.), polgári háztartásokban, de még inkább egyes kolostorokban elterjedt szokás volt Karácsonykor, Újévkor és Húsvét alkalmából kerek-lapos fűszerezett sütemények készítése, amelyek tetejét negatívforma segítségével gazdag figurális dísszel látták el. A süteményekkel a vendégeket ajándékozták meg. A díszítés vallásos vagy világi tárgyú ábrázolás (gyakran szerelmi jelenet, allegória) rendkívül finom kivitelben; az eredeti mintát ötvösök készítették, majd fazekasok sokszorosították. (Másféle felhasználásuk, papírlenyomat, plakett, házioltár díszítése már másodlagos funkció.) A kőszegi példány és analógiái antik mitológiai témaválasztása nagyon ritka. A majolikákkal (VIII-38-39.) együtt Mátyás király udvartartásához kötjük (a budai palotából is előkerültek ilyen célú negatívok). Holl I. Holl, I. : Gotische Tonmodel in Ungarn. AA 43 (1991) 315-336., Abb. 9, 14. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, Régészeti Intézet, ltsz.: 5.1. VIII-46. A kölesdi kincs Kölesden került elő, a Duna parton, 1826 előtt. aranyozott ezüst 1500 körül, Magyarország E későgótikus ezüstpohár-együttes Magyarországon talán a legértékesebb azok között a kincsleletek között, melyek a 16-17. században kerültek a földbe. Tulajdonosuk a török elleni harcok folyamán, menekülés közben rejthette el őket, s már nem tudott többé értük menni. Jankóvich Miklós, a 19. század első felének nagy műgyűjtője, naplója tanúsága szerint hét darabot VIII-46a. vásárolt meg a nagyobb leletegyüttesből. A hétből ma már csak hat poharat tudunk azonosítani, de a tárgycsoport így is a Múzeum egyik legjelentősebb kincsegyüttese. Készítési kora a párhuzamok alapján a 15. század végének, illetve a 16. század elejének stílusában készült edényekével azonos. A lelet mindegyik darabja más alakú, más díszítésű, s mégis közel azonos kor emlékei. A legkorábbi darab az oroszlánlábakon álló gótikus pohár, melynek áttört, makkokból és díszes levelekből kialakított talpának forgácsos levélkoszorúja az egyik legszebb darabbá teszi a korszak hasonló poharai között. Hasonló oroszlános lábakon állnak az ópálosi és fegyverneki leletből származó poharak (Magyar Nemzeti Múzeum), valamint több, a debreceni és a kecskeméti református múzeumban fellelhető, másodlagosan kehelyként használt pohár. Ezekben közös a gótikus, a szájperem felé ívesen szélesedő forma, valamint a tagolt, a szájperem alatt egyszerű pártakoszorús szegély, valamint a poharak testén található későgótikus és korareneszánsz elemekből álló áttört övpánt és talpperem. Keltezésük a 15-16. század fordulójára tehető. A kölesdi kincs legszebb darabja a fedeles serleg, mely a Nemzeti Múzeum radnai serlegének díszesebb rokona. Fedelét, testét és talpát a szájperem felé kúszó kilenc plasztikus sárkányfej díszíti. Az edény teste a 16. század elején készült ikerserlegekével azonos (ópálosi lelet). Fedelén a gránátalma körül három kisebb sárkány tekeredik. Ez az egyetlen darab az együttesben, mely eredetileg liturgikus célra készülhetett. Kevésbé díszes a nagyjából azonos formájú másik gótikus pohár. Szájpereme sokkal egyszerűbb, csavart köteges övpánttal, és hasonló talpdíszítéssel. Gótikus alakú, de későbbi a harmadik pohár : teste erősebben tölcséres, egyetlen dísze a 16. századi vésett lombdísz a szájperem alatt. A lelet két alacsony pohara a német ötvösségben gyakrabban készített kis fedeles pohár és a még kisebb, körtealakú lábakon álló, sima pohárka. Utóbbiból összesen két-három darab ismert a magyar emlékek között, a 16. század elejéről (pl. a radnai leletből), bár nem körtés lábakon. A kincslelet feltételezett tulajdonosának nevét három edénybe is belekarcolták. Jól kivehető a „sarkane" és a „zoblath" név. Ákosházi Sárkány Ambrus a Jagellókor ismert személyisége volt, Pozsony, majd Zala vármegye főispánja; 1510ben Beriszló Péterrel Miksa császárnál járt követségben (címereslevele: IX55.)- A mohácsi csatában vesztette életét. Zablath Zsófia a felesége volt, így a Kölesd határában előkerült edények - a megmaradtak - személyükhöz köthetők. Sajnos a Jankovich leírásában említett, majdnem 40 pohárról semmi más adatunk nem maradt. A hat különféle alakú edény - a cibórium kivételével - mind világi célra, asztali edénynek készült. Mivel ebben az időben mesterjegyet még nem használtak, stíluspárhuzamaik alapján keltezhetjük őket a 16. század elejére. A tulajdonos neve, szerepe 1505 és 1526 között, még szilárdabb támaszt nyújt. A poharakat - akárcsak az ópálosi, a fegyverneki, a radnai, a szombathelyi és a tolnai leletek hasonló darabjait - magyarországi készítésű edényeknek tartjuk. A kölesdi kincs darabjai: a: Fedeles serleg m.: 22,3 cm, szájátm.: 10,7 cm ltsz. : Poc. Jank. 50.
