Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

TANULMÁNYOK - Mikó Árpád: Pannónia újjászületése

A quattrocento festészetében a valósághűség követelménye összekapcsolódott a megfestett tér problémájával. A táblaképek hátterében, a szent szcénák hátterében többnyire ott az alVantica architektúra. A pontosan megszerkeszthető térábrázolás példái azoknak a firenzei korvináknak a frontispiciumain is ott voltak, amelyek 1485-1490 között érkeztek Budára. A Philostratus-korvina címlapjának bronztáblás aediculája (IX-1.), az Attavante által miniált monumentális Missale Romanum (Brüsszel, BR) több, belső teret ábrázoló miniatúrája, vagy a Didymus-korvina (New York, PML) kulisszaszerű építménye - keretében, a pillérek mögül félig kibukkanva, maga Mátyás király és Beatrix királyné is megjelenik - egyszerre exemplumai az újjáéledt antikvitásnak s a megváltozott látásmódnak.

11 Az új térszemlélet Itáliában gyakran került ellentmondásba a monumentális festészetben a templomok gótikus terével, alVantica építészeti elemek festésére késztetve a mestereket. Aligha tévedünk, ha az esztergomi vár középkori lakótornyát díszítő alVantica freskók építészeti keretét is ide soroljuk. A vastag, tagolatlan falak látszat-architektúrává légiesültek; a 13. századi bélletes kapu tagozatait vastagon bevakolták s színes - levélsort és felfűzött korongokat ábrázoló - festéssel borították, a sima boltozatra pedig négyzetes kazettákat varázsoltak.

12 Budán is, in nuce, jelen lehetett ez a fajta imaginárius architektúra. Kérdés azonban, hogy milyen volt maga a valóságos építészeti tér? Impozáns mennyiségű reneszánsz kőfaragvány került elő a budai várpalota ásatásai során, s főleg ezekre alapozzák Mátyás király (újabban II. Ulászló) reneszánsz palotájának képét. Mivel a kiindulópont sokszor összeér a végkövetkeztetéssel, az összes - verbális vagy képi - rekonstrukció bizonytalan, s nem annyira a palotáról született tudományos eredmények, mint in9. kép : A lcrnai Hydrával küzdő gyermek Herkules (Visegrád, Mátyás Király Múzeum) kább a Mátyás-legenda - inkább szocreál, mint posztmodern - kulisszafalai közé sorolandó.

13 A lehetőségeinknél is kevesebbet tudunk: a palota faragott kőanyaga egészében feldolgozatlan (v.o.: VII-9, 11, 12, 14, 18.)- Visegrád példája elgondolkoztató: 1477-1478ban reprezentatív gótikus építménnyel „pecsételték meg" Beatrix és Mátyás házasságkötését; annak a belső udvarnak, amelyet gótikus árkádsor vesz körül, s amelynek közepén a Herkules-kút áll, építési évszáma 1484, ami terminus post quem mind a j'ontana, mind a balusztrád számára. Mátyás uralkodásának utolsó évtizedéből nem lehet kihagyni sem a későgótikát, sem a reneszánszot. Kétes spekulációk helyett több tanulsággal szolgálhat az építészettel összefüggő iparművészeti műfajok vizsgálata. Legfontosabbak a majolika-leletek, jelesül a padlócsempék.

14 Kétféle sorozatot lehetett belőlük kirakni : az egyik hat- s négyszögletű elemeket sorakoztat egymás mellé, a másik nyolc- és négyszögletűeket. A hexagonálisok méretre ugyan egyformák, ám díszítésük többféle; van közöttük rendkívül finoman festett importmű (párja Egerben került elő) s durvábban festett helyi tucatáru is (ebből a fajtából Vácott került elő nagyobb mennyiség). Sokat közülük az Aragóniai-ház és Mátyás király emblémái díszítenek: nyitott könyv, üst lángok között, gyémánthegy, kút, homokóra (VIII-1-9.). Itáliában, ahol a műfaj megszületett, az 1470-es években terjedt el. Szándéka szerint alVantica pádimentum volt, amely a paloták belső termeinek padlóját burkolta, a studiolókat, kisebb termeket (a templomokban a családi kápolnákat). V. Miklós pápa, Piero de'Medici, Aragóniái Alfonz, Federico da Montefeltro palotájában használták fel ezt a luxuscikket.

15 Közéjük tartozott Mátyás budai palotája és egyetlen lelet rá a tanú (VIII-37.) - visegrádi rezidenciája is. Az építészet és a festészet mellett a szobroknak Budán is, Visegrádon is igen nagy volt a szerepük.

16 Csak híradás maradt fenn a két kapuőrző bronzvitézről, az oszlopon álló bronz Herkulesről, Mátyás alVantica alteregójáról és a magyarok egyik mitikus őséről, a szökőkutakról, amelyeket szintén szobrok díszítettek. A bronzszobrokat a törökök hurcolták el 1526-ban, a kőszobrok elpusztultak. Budán monumentális dombormű-töredékeken kívül csak üres szobortalapzatok kerültek elő. A legérdekesebb az a több vörösmárvány elemből összeállítható talapzat (VII-9.), amelynek kerek és négyszögletes elemeit bronz-applikációk díszítették s az építmény tetején szobor (talán kőszobor), az életnagyságúnál jóval kisebb figura állt; a szobor monumentalitását nem a mérete, hanem kontextusa határozta meg. Visegrádon is került elő üres talapzat (VII-3.), itt azonban maradtak - ha töredékesen szobrok is. Legjelentősebb a Herkules-kút, amelynek ormát a lernai Hydrával küzdő gyermek Herkules figurája koronázta, kávalapjain pedig Mátyás címerei láthatók. Most találták azt a hallatlanul finom faragású, kvalitásos vörösmárvány puttószobrocska-töredéket, amely - kerekszobor - talán szintén kútfigura volt (VII-6.). Két vörösmárvány dombormű kapcsolódik még ide : a tubát fúvó, s a nyitott könyvet tartó puttó domborműve (VII-4-5.); utóbbinak frissiben előke-