Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VIII. RENESZÁNSZ MAJOLIKA- ÉS ÖTVÖSMŰVÉSZET - Bertalan Vilmosné : Majolikaművészet Mátyás király udvarában

val, mely valószínűleg egy környékbeli agyagbányából került ki. Anyagukban különböznek minden más itáliai majolika alapanyagától. A budai műhely átalakulását, vagy bővülését jelzik az újabb munkák, melyeket talán a palota építkezései tettek szükségessé. Az ónmázas, vagy ón- és ólommázat használó vegyesmázas kályhacsempékre gondolunk. A csempék már minden bizonnyal budai mester munkái, akinek nagy gyakorlata volt a kályhacsempék gyártásában és élt az olaszoktól eltanult fehér ónmáz alkalmazásának lehetőségével. Ezzel új utakat nyitott a kályhásművességben és megelőzte a 16. században Európa-szerte virágzó vegyesmázas csempék divatját. A kályhákon továbbra is uralkodó maradt az ólommáz, csak a testrészeket vonták be fehér ónmázzal. A királyi palota újonnan kialakult termeiben pompáztak e gazdag figurális díszű, elsősorban az udvari élet figuráit megjelenítő kályhák. A kályhacsempéken, hatalmát hirdetve, a király trónoló alakja is megjelent. Mátyás halála (1490) után feloszlott a műhely, melyben Itálián kívül először gyártottak igazi majolikákat. A szétvándorló mesterek magukkal vitték az ónmáz használatának gyakorlatát és közvetítésükkel jelentek meg az ország más helyein és az ország határon túl is a vegyesmázat alkalmazó kályhacsempék. A Mátyás uralkodása idején Budára kerülő olasz importáruk között számos majolikaedény is volt. Az udvar erősen érdeklődött az ekkor luxuscikknek számító majolikák iránt. A palota területén előkerült, az ország címerével (a kettős kereszttel) díszített majolikatányérok töredékei tanúsítják, hogy Mátyás számára készítették őket. Az uralkodó megrendelésére, vagy a 1. kép: Majolikatál Mátyás király és Beatrix királyné címerével, 1485-1490. New York, Metropolitan Museum of Art