Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Az ozorai vár (K. T.)

az ostrom alkalmával okleveleik megrongálódtak. Elképzelhető, hogy a vár épülete is megrongálódott, a reneszánsz átépítésre ez adhatott okot és alkalmat. A kutatás során reneszánsz ajtó- és ablakkeretek, kandallók, főképpen pedig egy udvari árkádsor és bábos korlát töredékei kerültek elő, ezenkívül több kisebb, gazdagon faragott részlet. A reneszánsz kőfaragványok között két kis vörösmárvány töredék képviseli a stílus országos központjának, Budának művészetét. A vékony, kyma-tagos keretelésű lapok szélén, azok vastagságában lendületesen ívelő szalagok tölgyes akanthuszleveles kötegeket fognak össze. Az összes többi, a nyíláskeretek és a bábos korlátos árkádsor anyaga mecseknádasdi mészmárga. Ezeket a faragványokat nemcsak anyaguk, hanem faragásuk és formaviláguk is a Mecsek vidékéhez, közelebbről Pécshez köti. A bemutatott rozettás töredékek, amelyek egyaránt lehettek ajtókeretek vagy kandalló párkányának részei, bár Budán is kerültek elő hasonlók, a hasonló részletezésű pécsi emlékekkel mutatnak rokonságot. A nyíláskeretek között egy kymával és pálcatagokkal kialakított töredék képviseli az ajtókereteket és több kettős kymás az ablakokét. Az utóbbiak között egy majdnem teljes szemöldökrész sarkaiban a kymákat egymáson áthatva, gótikus módon faragták ki, bizonyítva, hogy az Ozorán dolgozó kőfaragók között korábbi tanultságú hazai mesterek is voltak. Az udvari árkádból oszlopfő, oszloptörzs, oszlopszék, sok orsós báb és az azokra kerülő könyöklő részletei kerültek elő. Az oszlopfőket sáslevelek díszítik, azokra támaszkodtak a csigavonalas voluták. A korlátbábok vaskosabbak az ismert budai, váci, esztergomi vagy akár a közeli simontornyai balusztrádok elemeinél és a tetejükön lévő könyöklők alsó felületén lévő csaplyukak szerint nem hármasával álltak, hanem négy-négy került egy szakaszba. Végül egy oszlopszékből származó töredék mindkét oldalán tarajos sárkány része látható, a Héderváriak sárkányrendes címerének töredékeként. Az előkerült darabokból töredékes voltuk miatt tekintélyes számuk ellenére sem rekonstruálható az ozorai vár udvarán egykor álló reneszánsz loggia. Az ismertetett, nagy számban előkerült, igen kis darabokból álló kőfaragvány sajnos arra sem alkalmas, hogy segítségükkel a vár reneszánsz kori képe hiánytalanul felrajzolható legyen. A töredékek formai megoldása, motívumai és faragástechnikája egyaránt a 16. század elejére vall. A vár birtokosa ekkor az említett, 149l-es oklevélben még ifjúnak jelzett Hédervári Ferenc nándorfehérvári bán volt, aki 1500-ban először sógorának, Rozgonyi Istvánnak, 1506-ban pedig Batthyány Benedek kincstartónak adta zálogba Ozorát. Saját kezébe valószínűleg csak 1510 után került vissza. 1523-ban Nándorfehérvár két évvel korábbi feladása miatt valamennyi birtokát elkobozták, akkor tehát már nem rendelkezhetett az építkezéshez szükséges anyagiakkal. Az Ozorán folytatott reneszánsz építkezést eszerint az 1510-es évekre keltezhetjük. K. T. Feld-Koppány 1987, 89-92.; Feld I -Koppány T. : Az ozorai vár. Budapest 1987, I, 332-346.; Feld I.-Kisfaludt J.-Vörös 1-Koppány T.-Gerelyes L-Miklós Zs. : Jelentés az ozorai várkastélyban és környékén 1981-85-ben végzett régészeti kutatásokról. SzMÉ 14. Szekszárd 1988, 261-337.; Feld 1992, 59-64. VII-48. Kerettöredék rozettákkal Az ozorai vár 1981 óta folyó régészeti feltárásából mészmárga a: 39 x 16,5 x 9 cm b: 24 x 22 x 6 cm 1510-es évek a: Ajtókeret, esetleg kandallópárkány darabja, szélén keskeny szalaggal, amelyhez szívléccel díszített kyma csatlakozik. Ezután következik a sima mezőre faragott rozettasor, amely sza-