Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - A budaszentlőrinci pálos kolostor (B. Z.)

csillaghálós boltozat rajzi rekonstrukcióját.

14 Az újonnan épített gyűlésterem talán azonos a korábbi régészeti szakirodalomban említett „sokszögű építmény"-nyel. Ezt a korábbi priori kápolnák köré emelték.

15 Ott, ahol a kerengő külső keleti fala találkozik a sokszögű építmény falával, délkeleti irányba induló kváderek kerültek elő. Korábban az északi oldalon is hasonló jelenséget figyeltek meg.

16 Az építmény tehát nyolc- vagy tízszögű lehetett.

17 A budaszentlőrinci pálos kolostort 1526-ban pusztították el a törökök.

18 B. Z. JEGYZETEK 1 Az 1984-1993 között folyamatosan végzett régészeti kutatások a kolostor központi részein folytak. A korábbi kutatások összefoglalása: Bencze-Szekér 1993, 11-13. 2 Bártfai Szabó L. : Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. Budapest 1938, 24., 129. sz. 3 Bencze 1992, 155-159., 2-5. kép 4 Nagy E. 1959, 298., 9. kép 5 Vitae Fratrum, c. 67 = 141. 6 Vitae Fratrum, c. 35 = 77.; Zákonyi M. : A Buda melletti Szent-Lőrincz pálos kolostor története. Budapest 1911, 25-26. 7 CNH II. 125/a.; Huszár 1979, 580. 8 Budapest, MOL Dl. 8884. Közli Kumorovitz L. B. : Budapest történetének okleveles emlékei III/1-3. Budapest 1987-1988, 176-177., 360. sz. 9 CNH II. 125/a.; Huszár 1979, 580. 10 Vitae Fratrum, c. 68 = 143. 11 Vitae Fratrum, c. 67 = 139., c. 72 = 151. 12 Vitae Fratrum, c. 79 = 168. 13 Bencze 1992, 159. 14 Bencze-Szekér 1993, 22., 44. kép 15 ld. 14. jegyzet 16 Nagy E. 1959, 297-298., 9. kép 17 vö.: Bencze-Szekér 1993, 22. és 24. kép 18 Vitae Fratrum, c. 83 = 177-178. VII-23. Szent Pál síremlékének töredékei Legkorábban előkerült darabját 1846-ban találták a budaszentlőrinci pálos kolostor romterületén, vörösmárvány a: az Atyaistent ábrázoló dombormű töredéke m. : 26 cm, sz. : 10 cm, v. : 8,5 cm b: sarokfiáié töredéke m. : 8 5 cm, sz. : 5 cm, v. : 4,5 cm c: kis sarokpillér töredéke m.: 15 cm, sz.: 6,6 cm, v.: 10 cm. 1484-1488 Remete Szent Pál 1381-ben Nagy Lajos király által Velencétől megszerzett ereklyéit a pálosok központi, budaszentlőrinci kolostorában őrizték. Gyöngyösi Gergely pálos rendtörténet-író leírása szerint a rendfőnöki tisztet 1484 és 1488 között betöltő Tamás testvér idején Dénes testvér, kőfaragó („Fráter Dionysius lapicida") bámulatos művészettel készítette el a szent síremlékét, amelyben a sírkápolna építésének befejeztével 1492-ben helyezték el az ereklyéket. Amikor a kolostort a törökök 1526-ban kifosztották, a síremlék fedőlapját lelökték és három darabra törték, vagyis az emléket fedőlappal lezárt szarkofágként képzelhetjük el. Az ásatások másfél évszázada alatt lelt csekély számú (25-30) és jórészt apró töredék alapján a síremlék eredeti képéről ennél alig valamivel biztosabb képet alkothatunk. A szarkofág oldalait áttört, szamárhátívesmérműves táblák alkothatták, a szamárhátív csúcsán erőteljes fiáiéval. Ennek két oldalán, az ív feletti mezőkben jelenetek kaptak helyet. A legnagyobb töredék egyik felén egy fa lombdíszének részlete maradt meg, vele szemben felhők felett két angyal lepelben emeli a halott (Szent Pál) kezeit melle előtt imára kulcsoló, meztelen félalakként ábrázolt lelkét, fölötte újabb felhőrétegből, fénysugarak között, a lelket váró két isteni kéz nyúlik ki. A másik nagyobb, jelen kiállításon is szereplő darab (a) a mandorlával kereteit Atyaisten töredékes ábrázolása. Dús szakállú, koronás feje mögül fénysugarak törnek elő, csillagokkal díszes szegélyű palástját melle előtt kapcsokra erősített szalag fogja össze, a palást nyílásán át látszik a stólának a mell előtt keresztben futó sávja. A palást alól kibukkanó jobb kéz a figura ölében nyugszik. A szamárhátíves-domborműves táblákat előreugró, sokszögalaprajzú oszlopszékből kinövő, összetett oszlopkötegek választották el, a sarkok hasonló tagozatai átlós irányban léptek előre. Újabban az oszlopszék fedlemezén látható körvonallal méretben és profilban tökéletesen egyező kis oszlopkötegtöredéket azonosítottak fehér mészkőből is. Feljebb - a sarkokon mindenképpen - fiálék emelkedtek. A kiállításon egy sarokpillér oszlopszékének két darabból összeragasztott, felső része, valamint egy derékszögű sarok előtt átlósan elhelyezett kis fiáié töredéke szerepel (b és c). A szarkofágot felül vízszintes félpálca zárta le, efölött feküdhetett fel a fedlap, amely valószínűleg vízszintes lap volt, hogy a szent ereklyéit tartalmazó, ötvösművű ereklyetartóik) elhelyezhető(k) legyen(ek) rajta, de az sem kizárt, hogy egy ereklyetartó ládát őriztek az áttört falú szarkofág belsejében. A kizárólag későgótikus formai és stíluselemeket mutató síremléket különleges hely illeti meg a magyarországi vörösmárvány faragványok között : az apró figurák és környezetük finoman megmunkált részletei párhuzam nélküliek az ismert emlékanyagban. Készítője egyes helyeken csipkeszerűen ható felületeket alakított ki a fúró gyakori használatával. A vörös kőanyag mellett legújabban feltételezett fehér kő felhasználása tovább gazdagította az összképet. L. P. Vitae Fratrum c. 67. = 140,25-141,2.; Magyar academia. Pesti Hirlap 788. sz. (1846) 361.; Érdy J. : Hazai műrégiség a tizenötödik századból. Családi Lapok I (1852) 1. f.é. 281-284.; Garády 1943, 177-178., 8. kép; Zolnay 1975, 255, 262-265, 267.; Lövei, P. : Mittelalterliche Grabdenkmäler in Buda. Braunschweig 1991, 360.; Bencze-Szekér 1993, 17., 19. kép. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, a: ltsz.: 72.232.374, b: ltsz. : 72.232.144, c: ltsz. : 92.05.156.