Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Szobortalapzatok a budai várpalotában (V. A.)

következő díszítmény indítása látszik. A töredék többi oldala törésfelület. Az előző darabokhoz hasonló arányú és faragású töredék szintén kisarchitektúra része lehetett. d: Töredék ívesen hajló felülettel. Felül kettős sáslevelek kötege, alatta félpálca, keskeny lemez, legalul levélsorral díszített szíma fut. Nem lehet tudni, hogy eredetileg kör alakú forma volt-e, faragott részén kívül ugyanis mindenütt törött. Mivel valamennyi fragmentum ugyanott került elő, a kápolnától északra, feltehető, hogy eredetileg ugyanahhoz az objektumhoz tartoztak. M. Á. közöletlen a, b, c: Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. : 92.23-25. M. d: Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 50.477. VII-12. Női figura töredéke A budai középkori királyi palota területe, egykori Télikert, Gerevich László ásatása, 1955. Műtárgycserével került a Magyar Nemzeti Galériába 1992-ben, vörösmárvány m.: 23 cm, sz.: 14,5 cm, v.: 8 cm 1480-1500 Domborművű nőalak törzsének töredéke. Rövid köpenyének mellén V alakban szétnyíló szárnyait hurokra kötött övkendő fogja össze. A köpenynek az öv alá lógó szegélyébe hosszan lecsüngő, vékony szalagokat hurkoltak, s ugyanilyeneket fűztek jobb szárnyának szegélyébe is. A ráncot alig vető ruha enyhén domborodó felületét szinte csak a lecsüngő szalagok tagolják. A figura bal oldalán értelmezhetetlen csonk áll ki (talán a kar maradványa). A domborműtöredék épen maradt felületei gondosan faragottak, csiszoltak; alsó része csaknem teljesen elpusztult, s jobbra egy ujjnyi rész kipattant belőle. Háta, oldalai töröttek. VII-12. A budai királyi palota reneszánsz szoborműveiből nagyon kevés töredéket ismerünk csupán, kisméretű, aprólékosan faragott domborműből még kevesebbet. Egy ilyen, finom arányú műből való ez a női figuratöredék. Pontosabb meghatározását töredékessége lehetetlenné teszi. Modellálása száraz, lapos, inkább a felület játékának, mint a robusztus formának szán szerepet. Ez a darab is, miként több visegrádi szobor és töredéke (v.o. VII-4, 5, 6.), azt bizonyítja, hogy a firenzei quattrocento szobrászat harmadik nemzedékének kifinomult, vezzoso művészetét nem egy kéz közvetítette Magyarországra. M. Á. közöletlen Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. : 92.22. M. VII-13. Pilaszter (?) töredéke A budai középkori királyi palota területe, déli nagy rondella, 455-800/2m, Gerevich László feltárása, 1950-es évek. vörösmárvány m. : 76 cm, sz. : 25,5 cm, v. : 19 cm 1480-1490 Két oldalán finoman faragott, kannelúrázott törzsű töredék, alján kymatagos lábazattal. Harmadik oldala egyenesre faragott, negyedik oldala pedig letörött, felső lezárása szintén hiányzik. Közeli párhuzamai a visegrádi északkeleti palota balusztrádjának törpepillérei, de azoknál jóval magasabb és finomabb faragású. Lábazatának profilja is gazdagabb (v.o. : Búzás 1990, szerkezeti katalógus 174. sz.). V. A. Balogh 1966, I, 132.; Gerevich L. 1966, XX. t., 7. kép; Gerevich L. 1971c, Plate CII, Fig. 270. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz. : 50.598, VII-13.