Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - V. GÓTIKUS ÖTVÖSMŰVÉSZET, BRONZMUVESSEG ÉS A SOKSZOROSÍTOTT MŰVÉSZET EMLÉKEI - Kályhacsempék

f: Fejtöredék 8 x 6,5 cm Valószínűleg angyalfigurához tartozó fej, arca telt. Hosszú kibontott haját karika fogja össze. Az arc fehér, a haj sárga, a háttér zöld. R. P. V-38f. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, a: ltsz.: K.88.1.120.; b: ltsz.: K.88.1.106.; c: ltsz.: K.88.1.118.; d: ltsz.: K.88.1.176.; e: ltsz.: K.88.1.78.; f: ltsz.: K.88.1.425. V-39. Kályhacsempe töredéke pelikánnal Ozora, vár, XVI. szelvény, későközépkori szemétrétegből. égetett agyag, zöldesbarna ólommáz a töredék: 13 x 10 cm 15. század vége Domborított díszítéséből csak a központi motívum maradt meg: indával körülölelt fészekben pelikán eteti fiókáit. A minta többi része az analógiák alapján rekonstruálható: az indából a sarkok felé átlósan négy levél ágazott ki, az egész kompozíciót pedig gótikus kúszóleveles keret vette körbe. Az ábrázolás - a mellét feltépő és fiókáit önnön vérével tápláló pelikán a keresztény jelképrendszerben Krisztus keresztáldozatának és feltámadásának szimbóluma, s mint ilyen, kályhacsempéken is gyakori. A budai „lovagalakos kályha" műhelyében készült változatát mindenekelőtt az különbözteti meg például a kortárs svájci csempéktől, hogy rajtuk a madáralakot mindig fészkén ülve és fiókáival együtt ábrázolták. E műhely eredeti termékei a budai várpalotából (Holl 1971, 177., V-39. 155. kép; Braunschweig 1991, 283, 490., Nr. : 473,), a bácsi (Nagy S. 1961, X/6. t.) és a várpalotai (Holl 1984, 217,16. kép) várból, valamint az egervári (Nagy E. 1965, 196., 13. kép) és az ötvöskónyi (Magyar 1974,46., 41. kép; Magyar 1976, 103., bár utóbbi helyen megjegyzi, hogy részleteiben eltér a budai 18. típustól) várkastélyból ismertek. A motívum másolás útján tovább terjedt (Tamási 1989, 166.); így mint azt a zsugorodás mértéke (15,7%) egyértelművé tette, a műhely valamelyik eredeti termékéről levett negatívval - készült az ozorai csempe is. Legközelebbi párhuzamai egy zöldmázas cseszneki (közöletlen, László Csaba ásatása) és egy nagyvázsonyi mázatlan pelikános csempe (Tamási 1989, 149, 166., 1/1. t.); mindkettő reliefjének központi motívuma a „lovagalakos műhely" 18. típusának egyszeres másolata, de módosított keretben, sőt a cseszneki esetében a másolás útján nyert negatívban a központi motívum egyes részleteit (inda) is újramintázta a mester. Egy további, szintén a nagyvázsonyi várból származó zöldmázas példányt (Holl 1971, 183., a „lovagalakos műhely" eredeti termékeként meghatározva, tévesen; Tamási 1986) már kétszeres és némileg átdolgozott másolatnak kell tartanunk. Minden bizonynyal többszörös (kétszeres?) másolás eredményeként jutott pelikános negatívhoz egy-egy vasvári (Kádár 1953, 70.), sümegi (Kozák 1986, 333.), hahótalsófakospusztai (Vándor 1982), illetve zalavári (Parádi 1990, 157., 7. ábra) redukált égetésű, mázatlan csempe mestere. Az ozorai csempetöredék, amely tehát „lovagalakos műhely" pelikános csempéjének egyszeres másolata, anyagában is eltér mind a műhely eredeti termékeitől, mind a többi másolattól. Bár díszítőmotívuma az udvari művészet mintakincséből származik, maga a csempe helyi vagy környékbeli, egyelőre nem lokalizálható fazekas-kályhásműhely terméke lehet. T. J. közöletlen Ozora, Vár, leltározatlan