Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - V. GÓTIKUS ÖTVÖSMŰVÉSZET, BRONZMUVESSEG ÉS A SOKSZOROSÍTOTT MŰVÉSZET EMLÉKEI - Kályhacsempék

V-29. Négyzetes, zárt előlapú, kamrás kályhaszem. Rajta karéjos keretben álló címerpajzs. Az ékrovatos szegélyű pajzsban a heraldikai jobb irányba lépő, koronás oroszlán. Az ábra Vilmos püspök 18. században előkerült, majd elkallódott pecsétgyűrűjének címerével, valamint pontifikális pecsétjének (V-12.) egyik címerfigurájával azonos. R. P. Székesfehérvár 1982, 370-371. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: K.79.12.54. V-30. Anjou-kori kályha csempéi A középkori Budának fontos alkotórésze volt a mai Várhegy és a Duna között elterülő alsóváros, és elsősorban annak központja, a plébániatemploma után Szentpétermártírnak nevezett városrész. A kikötő, a közeli rév, valamint a Várhegy városfalainak védelme segítették elő a terület fejlődését a város alapításától fogva. Az írásos források szerint nemcsak a polgárság, de a városban házat szerző főnemesek és egyházi testületek is nagy számban rendelkeztek itt háztulajdonokkal. Ennek ékes példája az a kályhacsempe-lelet, amely az egykori plébánia templommal szemben lévő telken került elő 1994 februárjában, leletmentés során. A kályhacsempék egy kb. 2 m átmérőjű gödörben feküdtek, egyéb kerámiatöredékekkel együtt. A csempék háta erősen kormos volt, oldalaikon a tapasztás maradványait figyelhettük meg, jelezve, hogy az egykor használatban állott kályhát feltehetően egy közeli épületből vetették szemétre. A gödörtől mintegy tíz méterre középkori háromosztatú kőépület maradványai kerültek napvilágra, talán ez lehetett az a ház, amelyből a kályhacsempék kikerültek. A gödörben feltárt csempék között, többféle típusú és különböző időszakokból származó töredékeket ismerünk. Az itt bemutatott csempék a korábbiak, az Anjou-korból származnak, de Zsigmond kori, ismert típusok töredékei is előfordultak a lelőhelyen. Az Anjoukori csempék készítési technikája teljesen egységes (vörösre égetett cserép, sárga, illetve sötétzöld mázzal), méretezésük is hasonló, típusaik az eddigi kutatás számára ismeretlenek, bár egyes típusokhoz hasonló mintájú csempék már kerültek elő. A Zsigmond-kori csempék készítési technikája és díszítése különbözik ezektől a csempéktől. A csempék keltezését a címerábrázolások nagymértékben megkönnyítik, bár egyelőre még sok megválaszolatlan kérdést is felvetnek. Az osztott címerpajzsos ábrázolások között könnyen felismerhetjük a magyar Anjou, illetve a lengyel Anjou királyi címert. Ez utóbbi ábrázolás egyelőre magában áll az emlékanyagban, hiszen Nagy Lajos, anyja Piast Erzsébet, illetve leánya Hedvig címerein, vagy a teljes sas ábrázolást, vagy az osztott pajzsban a fél sas mellett a vágásos mezőt láthatjuk. Az Anjou liliomok, illetve a koronás sas egy címerben egyesített ábrázolása egyértelműen az Anjouk lengyelországi uralmára utal, ennek kezdete 1370 novembere, Nagy Lajos lengyel királlyá koronázása, vége pedig 1386, Hedvig királynő házassága Jagelló Ulászló litván herceggel. Az 1370-nél korábbi időpont nem valószínű, hiszen Piast Erzsébet saját családi címerét aligha használta egyesítve az Anjouk családi címerével, csupán akkor, ha a liliomok mellett a vágásokat is ábrázolták, és a címer így az országra és királynői címére utalt. Az egyértelmű Anjou-kori keltezés megváltoztatja a szerecsenfej es sisakdíszt ábrázoló csempéknek a kutatásban mára kialakult datálását és azonosítását. Az ábrázolás tehát nem köthető a mellétéi Bardócz család 1415-ös címeradományozásához, valószínűbb az a lehetőség, hogy a sisakdísz tulajdonosa padovai Saraceno (Szerecsen) János pénzverő kamaraispán, aki az általa készíttetett dénárokra ha sonló ábrázolást, szerecsenfejet veret tetett verdejegyként. A szerecsenfej es dénárok készítését 1366-ban kezdték meg és körülbelül 1385-ig voltak forgalomban. Kétséges a kétfejű sasos címerek értelmezése, a címer azonosítható a német-római császári címerrel is, valószínűbb azonban, hogy ehelyett a Szécsi család jól ismert, hasonló ábrát mutató címerével kell azonosítanunk. Szécsi Miklós az 1350-es évektől kezdve több ízben viselte az országbírói tisztséget. Mind Szécsi Miklós, mind pedig Szerecsen János rendelkeztek Budán háztulajdonnal a Várban. Ugyancsak kétséges, pedig döntő jelentőségű a két keresztbe rakott kulcsot ábrázoló címer magyarázata, amelyet nyilván nem véletlenül a kettős keresztes magyar címer mellé helyeztek. A kulcsok egyértelműen Szent Péter titulusra utalnak, így több egyházi testület és város is számításba jöhet. Gondolhatunk például a pápai címerre, vagy összehasonlíthatjuk Nagy Lajosnak egyes Lengyelországban vert dénárjaival (pl. CNH I 1.110.), amelyeken az előlapra a magyar Anjou címert, míg a hátlapra a verdehely, Poznan város címerét verték. Más azonosítás is számbajöhet, ezért az azonosítás még megválaszolásra vár. Szintén feloldatlan egyelőre a monogramos csempe rövidítése, a helyes magyarázat a mainál sokkal pontosabb azonosítást fog eredményezni. Budapest II. kerület (Víziváros) Medve u. 8-14. szám alatt, Kérdő Katalin és Végh András feltárásán kerültek elő 1994. II. 24-25-én. 1370 - 1386 között a: Dongáshátú, téglalap alakú csempe töredéke égetett agyag, sárga ólommáz 27,5 x 15,3x9 cm