Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

TANULMÁNYOK - Takács Imre: A gótika műhelyei a Dunántúlon a 13-14. században

Az egyre több emlékkel dokumentálható franciamagyar művészeti kapcsolat speciális problémája Villard de Honnecourt személyének és szerepének megítélése. Gerevich László hipotézise szerint a picardiai utazó magyarországi küldetésének célja Gertrudis királyné síremlékének elkészítése volt. Kétségtelen, hogy több egybeesés is konstatálható a síremlék készítése és Villard utazásának körülményei között. Magyarországi tartózkodása nagyjából egybeesik a királyné síremlékének és az ismeretlen lovag sírlapjának 1230 körüli készítési idejével, s mi több, mindkettő par excellence képviselője a Villard rajzait is jellemző klasszikus Muldenfaltenstilnak. Ezen túlmenően Villard Reimsből indult el Magyarországra, amiként valószínűleg a szarkofág mestere is. A csábító következtetés legnyomósabb ellenérvét a legutóbbi évek Robert Branner útmutatása nyomán kibontakozó kutatásai szolgáltatták, amelyek a rajzok készítőjében elméleti kérdésekkel foglalkozó tanácsadó-félét, s nem tevékeny, alkotó művészt fedeznek fel.

20 Tudjuk, hogy a ciszterci generális káptalan a 13. század első évtizedeiben újra és újra elítélte a pilisi apátságban tapasztalható szabálytalanságokat. A szűkszavú megfogalmazások gyalázatos szemérmetlenségről (pudor) és gazdagságról (prolixitas) tesznek említést. Feltételezhető, hogy a rend vezetőinek felháborodásához a pilisi kolostor udvari elvárásoknak megfelelő, fényűző művészi kialakítása is hozzájárult, ha ugyan nem egyenesen erről volt szó. A kifogásolt jelenségek magas szintű kivizsgálása és korrigálása 1232/33-ban jutott kritikus fordulóponthoz, amikor rendi vizsgálóbizottságot küldtek ki Clairvaux-ból és Troisfontaines-ből, „quod inquirant et corrigant in domo de Pelisio".

21 Nem zárható ki, hogy Villard de Honnecourt 1230 körüli közép-európai utazása e vizitátor-csoport küldetésével állt kapcsolatban. A kőszobrászati és építészeti töredékek körében kimutatható klasszikus gótikus stílusréteg elsősorban a királyi udvar vonzáskörében, Esztergomban, Pilisen (IV-20, 21.)

5 Pannonhalmán jelenik meg. Hasonlóképpen az udvari művészetben, legfőképp a reprezentatív pecséteken válik meghatározó kisművészeti stílussá is. II. András és IV. Béla (1235-1270) felségpecsétjeinek mintáját követi az ország legfontosabb hiteleshelyei közé számító Esztergom melletti Szentkirály stephanita konventjének pecsétje.

22 A pannonhalmi konvent Uriás apát idejére datálható pecsétnyomójának stílusát a templomépítés befejező szakaszát jellemző stílusorientáció határozta meg (V-2.).

23 A 13. század második felének szegényes tárgyi emlékanyaga a gótikus formanyelvnek széleskörű ismertségét tanúsítja. A Nagyvázsonyban talált bronz pásztorbot-végződés sárkány figura ja és hajlított szárat öszszekötő, szaggatott szélű, juharlevélre emlékeztető levelei (V-15.) a vitatott eredetű melki fej ereklyetartó fedőlapjának vésett díszével,

24 és a soproni ferences templom szentélyében elhelyezett fali síremlék sárkányalakos domborművével vethető össze.

25 IV. Béla korának művészetéről segít képet alkotnunk az esztergomi „latinus" polgárok előkelő, gótikus stílusú, kettős pecsétnyomója (V-4.). A 13. század végi építészet egyik kiemelkedő emléke a soproni ferences templom, amelynek szentélyét boltozott szentélyrekesztő választotta el a hajótól (IV-24.). A töredékeket Szakái Ernő tárta fel a templom közelében, s az építmény példaértékű rekonstrukcióját is neki köszönhetjük.

26 A soproni szentélyrekesztőnek a pillérek fejezetére és a zárókövekre korlátozódó, mértéktartó díszítése és áttekinthető, világos tagolása - a koldulórendek művészeti elképzeléseinek is pontosan megfelelve - már a 14. század lineáris építőstílusát előlegezi. A soproni szentélyrekesztőnél sokkal bonyolultabb tagolású és gazdagabb díszítésű belső építményhez tartozott az a többszáz falpillér-, vimperga-, baldachinés szobortöredék, amely a pilisi apátsági templom körzetében került elő (IV-33.). A korai gótikus templom pillérmaradványain és a hajó járószintjén is kirajzolódó, e töredékekkel összefüggő maradványok egyértelműen tanúsítják, hogy a templom hosszházát kettéosztó, ezúttal is boltozott rekesztőfalhoz tartoztak.

27 Valószűleg a homlokzati árkádokat tartó pilléreken és a felettük emelkedő vimpergákon, illetve részben a boltozatok alatt álló oltárokon helyezkedtek el azok a különböző méretű szobrok, amelyek közül egy Madonna töredékei, több női szent - közöttük Antiochiai Szent Margit - figurájának töredéke és koronát tartó angyalfigura töredéke azonosítható. Egy ugyaninnen származó kisméretű, ülő oroszlán talán a vimpergák oldalán elhelyezett állatsorozathoz tartozott, a strassburgi nyugati homlokzat vimpergájához (16. kép) vagy az augs16. kép: Strassburg, vimperga a Dóm nyugati homlokzatának középső kapujáról, Strasbourg, Musée de l'Oeuvre Notre-Dame