Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Marosi Ernő : Zsigmond kori szobrok a budai várból

feltehetőleg még álló középkori házban használták fel feltöltésre. Az újabb régészeti következtetések szerint e munkálatokra még a vár északi előudvarának helyén álló városrészben került sor, a feltöltésre csak a 15. század második felében. Az így (is) rekonstruálható eseménytörténet arra mutat, hogy a szobrok befejezése és elhelyezése még a 15. század első felében időszerűtlenné vagy lehetetlenné vált; az eseménytörténetben nem marad hely az egyébként sem ismert, politikai vagy vallási indítékú képromboló mozzanatok számára (Szakái E. : A budavári gótikus szoborlelet sérüléseinek és eltemetésének jelképrendszere. BudRég 26 (1984) 271-321, uo. ellenérvekkel). 4. A szobrok egyik csoportja udvari viseletbe öltözött, különféle nagyságú alakokat ábrázol. Vannak köztük (egyenként azonosíthatatlan, de pl. a korona-attribútum jelenléte alapján feltehető) királyi figurák, vértezetes lovagok, előkelő nőalakok, püspökök. Más figurák kísérő alakoknak tarthatók, köztük nem ritkán fordul elő, hogy a viselet vagy az arctípus szerint párokat alkotnak. A legkisebb léptékű figurák egyértelműen címerhordozó apródok. E figurák értelmezéséhez, azonosításához a támpontok (felirat, attribútum, heraldikai elemek) hiányoznak; a középkori ábrázolás-típusok ismeretében érthetők, de valószínűtlenek azok a javaslatok, amelyek közismert szakrális témákra (pl. Madonna, Háromkirályok, szent magyar királyok stb.) asszociálnak. A szobrok másik sorozata viszont egyértelműen szentek (Madonna, apostolok, próféták és más szentek is) kb. fél életnagyságú sorozata. A két tematikai ciklus stilárisan vagy egyéb indiciumok alapján nem különíthető el; az esetleg eltérő rendeltetésükre vonatkozó minden elgondolás tiszta spekuláció. 5. A szobrok sorozata közel sem teljes. Az ismert darabok hiányzó részei szétszóródhattak, elpusztultak, illetve ismeretlen helyen lappangnak, a nagy szám ellenére is hiányzó, tematikailag elvárható darabok (pl. 12 apostol) hiánya pedig a befejezetlenség számlájára is írható. A budai vár különböző helyeiről régebben előkerült, rokon stílusú töredékekről nem világos, vajon ugyanazoknak a mestereknek más (esetleg befejezett) munkái voltak-e, vagy az 1974-ben részben felszínre került együtteshez tartoztak. 6. A szoborsorozat összefüggése Zsigmond király személyével kétségtelen. A csekély számú heraldikus töredék egyike kettős keresztes magyar országcímer töredéke (s így különösebb datáló értéke nincs), a másik a cseh királyi címerhez tartozó sisakdísz, amely Zsigmond személyére vonatkozik (1419-től; Zolnay L.\ A Luxemburg-ház kőcímere és koronatöredék a budavári ásatások leletei között. MÉ 25 [1976] 218-233.; v.o.: Holl L: Heraldikai megjegyzések. AÉ 1984 109. skk). Ezek a heraldikai adalékok összhangban állnak azokkal az adatokkal, amelyek szerint a/ Zsigmond a konstanzi zsinatról hazatérve, nagyszabású építkezésbe kezdett Budán (Windecke, Winand von Steeg), b/ amelynek része volt egy palotaépület is, benne a Große Stube nevű, feltehetőleg faboltozatos helyiséggel, c/ A palotát 1424-ben már használták, viszont áj ez építkezések befejezetlenül maradtak Zsigmond kora után, talán mert e/ Zsigmond figyelme Pozsony felé fordult. Az ott 1434-ben befejezéséhez közeledő építkezésen kimutathatók budai kapcsolatok is. 7. Az utóbbi időben felmerült kombinációk más Zsigmond kori építkezésekről mint rendeltetési helyről (a királyi váron kívül állott Friss-palota, Szent Zsigmond-prépostság : a vonatkozó irodalom ismertetésével együtt: Búzás 1992) önmagukban nem lehetetlenek, de ma még csak aktuális régészeti feladatokhoz kapcsolódó előzetes munkahipotéziseknek tekinthetők. Mindenesetre, a szoborleletben található nagyszámú profán ábrázolás (amelyekkel nem összeegyeztethetetlen a szentek sorozatának jelenléte) inkább szól profán (és udvari), mint szakrális rendeltetés mellett. B A művészettörténeti stíluskritikai vizsgálatok mára eltávolodtak a szobrok kezdetben javasolt késő Anjoukori datálásától. Helyüket így a szobrok az 1420-as évek közép-európai művészetében, a lágy stílusnak a 14. század végi nyugat-európai udvari művészet hagyományát igen jelentős kvalitással követő kultúrájában találták meg. Ha a lágy stílust megalapozó, kezdeményező szerepük feltevése (M. V. Schwarz) nem is igazolódott, hozzájárultak e stílus egyetlen, prágai központot feltételező szemléletének módosulásához. Az alábbi áttekintés a stíluskritika eszközeivel elkülönített főbb árnyalatokat foglalja össze. Általában