Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pécsi Püspökvár Aranyos Mária-kápolnája (G. S. M. - G. Gy.)

huzamos redőket vető, csuklyás köpenyt visel, amely elöl öt nagy gombbal záródik. A köpeny alól kibukkanó rövid inget nagy csattal ellátott, széles öv fogja össze, kézelőjén kerek gombok sora. Az övön oldalt függő tőrnek csak markolata és törésnyomai látszanak. Lábán harisnya és alacsony, ék alakban kimetszett szárú cipő van. Előre nyújtott kezében a feje fölött hátrahajló, töréssel végződő, széles mondatszalagot tart, amelynek íve a figura lába mögötti törésfelületig folytatható. A szalagon fekete, gótikus minuszkulákkal írt, mediális interpunkciót alkalmazó felirattöredék olvasható : m a r i a. A felirat végén kettényíló vonalakból képzett, festett rozetta. A devotus testhelyzet és a mondatszalag arra utal, hogy a szobor nagyobb, votív kompozíció része volt. Azt a szintén szoborként - leginkább Madonna-ábrázolásként - elképzelhető művet, amelyre a devóció irányult, hasonlóképpen a csoport épületen belüli eredeti helyéhez, sajnos nem ismerjük. A szobor-együttest talán a templomhajó 1450 előtt befejezett átépítésének vége felé helyezték el, ám stílusa alapján sokkal valószínűbb, hogy egy, talán az építkezés közben elhunyt, a munkát jelentős mértékben támogató személynek állítottak vele emléket. Az épületeken elhelyezett polgári és nemesi donátor-képmásoknak a 14. századi közép-európai művészetben számos példáját ismerjük (pl. Hüglin von Schönegg szobra, 1362 után, Basel, St. Leonhard vagy Hans Ehinger polgármester térdelő alakja, 1381, Ulm, Münster). Ruházatának jellegzetes elemei, a szoros harisnyába bujtatott lábaknak szabad mozgást engedő, körgallérszerű, rövid köpeny, a gombsoros kézelő és a díszes csattal összekapcsolt, széles öv az 1400 körüli művészetben mint a friss udvari divat, az elegáns és könnyed öltözködés, egyébiránt a 15. század folyamán végig közkedvelt tartozékai kaptak szerepet. A figura nyújtott arcformája, rövidre nyírt, hegyes végű körszakálla a századelő egyik leggyakoribb, közhelyszerű ábrázolási típusának sajátja. A haj egyszerű hullámos tincsekre bontása ugyancsak e korszak szobrászati stílusának felel meg. Az ábrázolt személy legutóbb javasolt azonosítása (MMüv 1300-1470), amely szerint a ferences templom tornyát építtető Gaissel Henriket ábrázolja, a mű túlságosan korai keltezését sugallja. A régebben (Csatkai-Dercsényi 1956) felmerült 15. század végi datálás indokolatlanul későinek látszik. Stiláris helyzete sokkal inkább az Agendorfer család 15. század eleji mecénátusának időszakával egyeztethető. A magyarországi emlékanyagban ritka donátor ábrázolás meghatározását és készítési idejének pontosítását a soproni ferences templom művészettörténeti és műemléki kutatásától remélhetjük. T. I. A szobrocska restaurálása során megállapítható volt, hogy korábban nem restaurálták azt, hanem feltehetőleg templomfelújítások alkalmával többszörösen, rutinszerűen átfestették. Hátsó, durva megmunkálású felülete eredeti elhelyezésével függhet össze. Kis mennyiségű mészhabarcs maradvány is található itt. A feltárt, és megtarthatónak ítélt legalsó festékréteg csak a látható felületeken jelent meg. Helyenként vékony mészréteg aláfestésre, helyenként közvetlenül a kőre vitték fel a festéket. A mondatszalag, a köpeny a hozzá tartozó gombokkal és a cipő szára e legalsó rétegben halványvörös színű. A mondatszalag vörös rétege a kőfelületre került, s mivel a szalag törésfelületéről hiányzik, biztosnak tekinthető, hogy a festés idején ép lehetett a faragvány és teljes a felirat. A fejet helyenként négy rétegű átfestés fedte. A vékony mészrétegen található legalsó rétegben élénk míniumos arcpír, kontúrozott száj, hatalmas szemgolyó, szürkés bajusz és szakáll bontakozott ki. A hajon megtartott fekete festés alatt csekély szürke festékmaradvány észlelhető.