Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pécsi Püspökvár Aranyos Mária-kápolnája (G. S. M. - G. Gy.)

hívja fel figyelmünket egy egészen más értelmezési lehetőségre. VI. Kelemen pápa (+ 1352) La Chaise-Dieu-ben felállított síremlékén az arcot az esztergomi töredékhez nagyon hasonló módon, vízszintes illesztési sík mentén, utólag helyezték rá a szobor tömbjére. Fayard vélekedésével ellentétben, amely szerint az applikáció a pápai síremléket faragó, 14. századi avignoni műhelyben kitalált eredeti szobrászi lelemény, a kutatás általános álláspontja az, hogy az arc a hugenották 1562-es képrombolása után végrehajtott, dokumentált restaurálás eredménye {Fayard, A.: Le tombeau de Clémente VI. à La Chaise-Dieu. Almanach de Brioude 52 (1962) 67.; Gardner 1992, 144-145., Figs. 183-184.). Az esztergomi töredék arcának hiányát és a helyén látható, precízen kialakított illesztési felületet hasonló javító szándékú kiegészítés nyomának tekinthetjük. Feltéve, hogy a tumbatöredék a városból és nem a várból származik, a legvalószínűbbnek az látszik, hogy a várat 1526-ben sikertelenül ostromló török hadak szokásos csonkítása tehette szükségessé a jeles síremlék arcrészének kijavítását, valamikor 1526 és 1543 között. Eszerint a darab a tudatos szoborrestaurálások történetének korai emléke lehet, ami egyúttal azt is mutatja, mennyire rangos és a késői utókor által is számontartott, tisztelt, jó emlékezetű személy sírhelyét jelölte. T. I. Esztergomban két Árpád-házi uralkodót temettek el: III. Istvánt (1162-1172) a Szent Adalbert székesegyházban, és IV. Bélát (1235-1270) a ferencesek Segítő Szűz Máriáról elnevezett királyi városi templomában. Utóbbit a főoltár előtt, fiával, Béla herceggel és Mária királynéval együtt. IV. Béla király azonban nem sokáig nyugodott sírjában, mivel Fülöp érsek a ferencesek tiltakozása ellenére a holttestet a székesegyházba vitette. A Rómához folyamodó ferencesek a pápa ítélete alapján csak az érsek halála után (1272. december) kapták vissza a holttestet. Valószínűleg ez után készült valamikor az a díszes vörösmárvány síremlék, amelyről több középkori forrás megemlékezik, s amelynek verses feliratát a Képes Krónika őrizte meg: Aspice rem charam très cingunt Virginis aram Rex, dux, regina quibus adsint gaudia trina Dum licuit, tua dum viguit rex Bela potestas Fraus latuit, pax firma fuit, regnavit honestas A királysír nem maradt korunkra, mivel a ferencesek temploma a 16. századi török ostromok idején elpusztult. Amenynyiben IV. Béla síremléke csak a 14. században készült el, úgy lehetséges, hogy e kő faragvány annak töredéke. Van azonban másik lehetőség is kövünk eredetére. A Névtelen Minorita krónikájának XIV. fejezetéből tudjuk, hogy amikor Nagy Lajos király 1350. július 26-án, Aversa ostrománál megsebesült, és a következő napon nagy kínok között távolították el bal lábából a nyílvesszőt, fájdalmában úgy rendelkezett, hogy halála esetén hozzák szívét és fejét Magyarországra, és Esztergomban, a ferencesek templomában, IV. Béla sírja mellé temessék: Ahhoz, aki fejét átölelve tartotta, így szólt : Az Isten tudja, hogy lelkem teljességgel a ferences testvéreké. Ezért ha látod, hogy meghaltam, vedd fejemet és szívemet, s vidd el anyámnak. És, ha majd ő keservesen megsiratott, temess el Esztergomban, IV. Béla király sírja mellé, a ferences testvérek Boldogságos Szűzről elnevezett templomában. Most és mindenkoron az a kívánságom, hogy ott temessenek el. Nyilvánvaló bizonysága ennek abból is látható, hogy miután épségben visszatért Magyarországra, az Úr ezerháromszázötvenkettedik évében Esztergomban Péter fia Tamás mester házában, Jakab fia Miklós alkamar ás jelenlétében átadta neki négyszáznégy színarany forintból készült aranyláncát, hogy az említett klastrombeli fráterek fogadják szívesen őt, ha majd ott eltemetik. (Florianus, M. : Históriáé Hungaricae fontes domestici. I. Scriptores III. Quinque-ecclesiis 1884. 159.; magyarul: Küküllei János és a Névtelen Minorita krónikája. Geréb L. ford. Monumenta Hungarica IV. Budapest 1960. 99-100.). Lajos királyt végül Székesfehérvárott temették el 1382-ben, azonban lehetséges, hogy a fenti szándéknyilatkozat és adomány után a ferencesek előre elkészíttették síremlékét, vagy - ami szintén lehetséges - megújították IV Béla síremlékét. E feltevést támogatja a fehérvári síremlékkel való szoros stiláris kapcsolat is. H. I. közöletlen Esztergom, Vármúzeum IV-48. Anjou síremlék(ek) töredékei Székesfehérvár területén különböző helyeken bukkantak fel. A nagyobb darabok közül több korábban a püspöki palota kertjében volt, némelyikük a 19. század második felében már másodlagos helyről jutott oda. A sörházi malom csatornájának partfalából, az egykori budai kapu környéki várfalból, a Táncsics Mihály utca 4. sz. lakóházból, másodlagos felhasználásból kerültek elő faragványok. Két, királyt illetve nőalakot ábrázoló szarkofágfedlap részletére, illetve nagyszámú kisebb építészeti töredékre a bazilika területén bukkantak, de még ezek is csak részben hiteles ásatási leletek, vörösmárvány 1370-1380 a: Királyt ábrázoló szarkofágfedlap 92 x 74,5 x 16 cm