Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Takács Imre: Gertrudis királyné síremléke

n: Oroszlán töredéke Templom, főhajó, második boltszakasz, É4. pillértől délkeletre (1970) m.: 13 cm, sz. : 17 cm, v.: 9 cm Hátsó lábain ülö, felágaskodó törzsű oroszlán alsó részének lehasadt, lapos töredéke. Farka a behajlított lábak között bukkan elő. Hasának közepén kettéválasztott, bojtos szőrzet. A sérülések miatt nem dönthető el, hogy szabadon álló szoboralak, vagy magasdombormű volt-e eredetileg. Elsősorban a szőrzet megformálása utal arra, hogy a kisebb méretű női fej kevésbé rangos mestere készítette. T. I. IV-33n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, a: ltsz.: 94.15.M; b: ltsz.: 94.16.M; c: ltsz.: 94.17.M; d: ltsz.: 94.18.M; e: ltsz.: 94.19.M; f: ltsz.: 94.20.M; g: ltsz.: 94.21.M; h: ltsz.: 94.22.M; i: ltsz.: 94.23.M; j: ltsz.: 94.24.M; k: ltsz.: 94.25.M; 1: ltsz.: 94.26.M; m: ltsz.: 94.27.M; n: ltsz.: 94.28.M. IV-34. Püspökfej magasdomborműből A pécsi székesegyház környékéről került a püspökség kőtárába. homokkő m. : 32,5 cm, v. : 16 cm 1355-1374 A hátoldalán megfigyelhető törésnyom tanúsága szerint nem szabadon álló, hanem domborművű, közel életnagyságú figuráról letört fej. Ovális ékkövekkel díszített, magas infulát visel, amely alól kétoldalt dús fürtű, hullámos haj bújik elő. Az orr és az állcsúcs kivételével ép arcot mély szemgödrök, határozottan körbevésett, mandula formájú szemek és erősen bemélyedő szájszögletek jellemzik. A szakirodalomban korábban felvetett 13. századi készítése kizártnak tekinthető. Mestere a székesegyház mellett álló Mária-kápolna díszítésén az 1355-ös alapítás és Vilmos püspök halála között (1374) bizonyosan dolgozó műhely egyik jól meghatározható, délnémet stíluskapcsolatokkal jellemezhető szobrásza volt. Nem lehetetlen, hogy a műhely tevékenysége a Mária-kápolnán kívül a székesegyházra és a székesegyház délnyugati tornyához épített Corpus Christi kápolnára is kiterjedt. Bizonyosan azonos kéz munkája a pécsi Dómmúzeum nagy záróköve a Szentlélek kiáradásának domborművével, valamint a Mária-kápolna feltárása során előkerült, virágkoszorús, aranyozott hajú női szent (Dorottya?) szobra (IV-55.). Stílusának közvetlen forrásvidéke a délnémet szobrászat. E száraz formaképzés legközelebbi rokonait Magyarországon a pilisi apátsági templom kórusrekesztöjénck szobortöredékei között találhatjuk meg (IV-33.)T. I. Szőnyi 1906, 233, 757. sz..; Dercsényi 1972, 188., 34/b kép; Székesfehérvár 1982, 143. sz.; MMüv 1300-1470, 458., 609. kép. Pécs, Dómmúzeum