Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Takács Imre: Gertrudis királyné síremléke
IV-32. Női fejet ábrázoló relief A visegrádi palotában a kápolnaterasz támfala mögött került elő 1959-ben. fehér kerámia m. : 3,6 cm, sz. : 2,2 cm, v. : 0,8 cm 14. század második fele, Bajorország (?) Főkötős női fej, pártázatos bástyafal fölött. A gallért és a főkötőt hasonló módon: többsoros hullámvonallal ábrázolt díszítés kereteli. Valószínűleg formába öntve készült. Körszelet metszetű, hátoldala sima. Nincs rajta az egykori felerősítésének semmi nyoma, igy lehetséges, hogy valamilyen játék (sakk?) figurája volt, de az sem kizárt, hogy ragasztással applikálták rá valamilyen díszítendő felületre. Marosi Ernő szerint bajor eredetű import. B. G. RF 13 (1960) 102. (Héjj Miklós); Székesfehérvár 1982, 361. 278. sz., 74. t. Visegrád, Mátyás Király Múzeum, ltsz.: 61.10.1. IV-32. 1. kép: Pilis, kórusrekesztő maradványai Gerevich L. feltárása alapján (rajz: Egyed E.) IV-33. Kórusrekesztő töredékei Pilis, az apátság területéről, különböző helyekről, Gerevich László leletei (1967-81). homokkő 1360 körül Az apátság templomának feltárása során a második főhajó-boltszakasz keleti felében, a 3. és 4. pillérpár között az épület hossztengelyére merőleges, mindhárom hajót keresztben átszelő építmény alapozására és felmenő szerkezetének a hosszház-pillérekhez illeszkedő indításaira bukkantak. Az eredeti helyükön lévő töredékek felszínét fehér meszelésre festett függőleges és ferde, vörös színű sávok díszítik. A közelben további többszáz, hasonló tagolású, lehullott töredék hevert. Az in situ maradványok és a szerkezeti, stíluskritikai alapon az építményhez köthető, nagyszámú kőtöredék alapján nyilvánvaló, hogy a templomot két részre osztó, bizonyára a szerzetesek és conversusok oratóriumát elkülönítő kórusrekesztő maradványa került elő. Noha a rekesztő-szerkezet leírása és kronológiai helyzete és művészettörténeti megítélése a lelet szűkszavú közléseiben nem teljesen egyértelmű - az 1526-os török dúlás utáni időre való datálása is felmerült - a közzétett részletek és alaprajzi felmérés (Gerevich, L. 1985a, Abb. 27.) alapján nyilvánvaló, hogy részben a kora gótikus templom hosszház-pillérein, részben a főhajó terébe állított oszlopokon nyugvó, ötszakaszos, bordás keresztboltozattal lefedett folyosóként képzelhető el, amely nyugat felől nyitott volt, belsejében az alapozási maradványok tanúsága szerint három oltár állt, s bizonyosan a főhajó két szélén nyíló ajtókon át lehetett a templom keleti részébe átmenni (1. kép). A templom fennálló pilléreit az É3. pillér mellett ma is megfigyelhető maradványok tanúsága szerint egyik oldalukról csaknem teljesen elfedték a kórusrekesztő illeszkedő, boltozatindító tagozatai (2. kép). Az építészeti maradványok között a boltozati bordákat valószínűleg fejezetek nélkül indító, függőleges tagozatok, a homlokzati ívek belsejébe illő gazdag kőrács töredékei, a homlokzati felületeket díszítő, és talán a pártázatot alkotó vakmérműves vimpergák töredékei, gazdag figurális szobordíszre utaló levéldíszes konzolok és finoman kifaragott, vakmérműves tagolású poligonális baldachinok töredékei azonosíthatók. A baldachintöredékek általában a sarkokról és élektől letört fiálés, konzolos részleteket őriznek. E baldachinok eredeti formájáról, arányairól a rekonstruálható töredékek mellett Varsányi Jánosnak az 1840-es években, minden r rni i r H 2
