Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Takács Imre: Gertrudis királyné síremléke

k: ltsz.: 90.22.38.1: ltsz.: 90.22.39.M; m: ltsz.: 90.22.41.

M ; n: ltsz. : 94.11.

M IV-22. Lovag síremlékének töredékei A fejtöredék az esztergomi Vármúzeum régi raktári anyagából (Takács 1988), a többi darabja Gerevich László lelete a pilisi apátság 1967 és 1984 közötti ásatásaiból, részben a káptalanterem ÉNy-i sarka közeléből, részben a feltárás ismeretlen pontjairól, vörösmárvány a rekonstruált teljes méret: kb. 200 x 70 x 9 cm; az összeillesztett sarokrész : 25,5 x 24 cm ; fej : 26,5 x 26 cm, arcbetét mélyítése: kb. 1 cm; összeillesztett törzsrész: 75 x 67 cm; töredék íves vonallal: 17,5 x 14 cm; (TIT) felirattöredék: 4,5 x io x 2,5 cm; (MIN) felirattöredék: 7,5 x 3,5 x 3 cm; (CL) felirattöredék : 3 x 2,9 x 0,5 cm. Betűk m. : 2,5-3 cm 1230 körül A fej irányában kissé szélesedő, trapéz formájú sírlapból 13, részben törésfelület mentén illeszkedő fragmentumot ismerünk. Az élszedéssel, feliratos sávval és vésett vonallal kereteit sima mezőben vésett rajzú, fegyveres lovag képe rekonstruálható. A jobb felső sarokban különálló töredéken lándzsahegy és a körirat-részlet. Különálló töredéken sodronycsuklyás fej alsó része, félkör alakú arckivágással. A kivágásban inkrusztációhoz előkészített, fent vízszintesen lezárt, mélyített mező. A sodronyt váltakozó irányú, egymást érintő, folyamatos hullámvonalat alkotó, félköríves vésőnyomok sora érzékelteti. Baloldalt a köpeny nyakkivágása íves szegélyének és a vállhoz emelt pallos pengéjének részlete. A mellkas magasságából való töredéken kétoldalt feliratrészletek, kissé balra húzódó, hegyes V alakú vesétekkel ráncolt, ujjatlan köpeny, sodronyinges jobb felkar és válltól a csuklóig meglévő, szintúgy sodronyinges bal kar. A jobb kéz markolta a hegyével felfelé tartott pallost, amelynek pengéje a köpeny ráncai között elkülöníthető. A bal kéz, amely a lándzsát tartotta, térben ábrázolt, domború pajzs tetején nyugodott. A test mögé hajló pajzson ábra volt, amelyből a töredék köríves vonalrészletet őriz. A betűk véseteiben és a redővonalak mélyedéseiben néhol fekete kitöltő massza maradványai figyelhetők meg. Az antiqua és unciális típusú betűkből álló, igényesen vésett, változatos írásképű, kettes és hármas pontcsoportos interpunkciójú körirattöredék a jobb felső saroktól indulva: V(T) ROSA [F]LORV(M) [...D]EC(US) : P(RE)CIVM CO(M)ITV(M) FV(IT) HI(C) ALIORU(M) Q(...) EX[...]TIT[.../...]IS : Q(...) SV(M)[...] TEGIT A rekonstrukción belül nem lokalizálható két további feliratos töredéken : [...]CL[...] [...]MIN[...] Az állig felfegyverzett, harcrakész lovag képe a 13. századi francia síremlék-művészet egyik alaptípusa. A köpeny éles hajtűráncaival jellemezhető stílusának eredete, hasonlóan a Gertrudis-szarkofág töredékeihez és az esztergomi atlasz-torzóhoz, az észak-francia központok, Chartres, Reims és Párizs irányába mutat. A vésett rajz vonalvezetése olyan 1230 körüli emlékekkel vethető egybe, mint a chartres-i déli előcsarnok lovagszentjei, vagy éppen a sírlap grafikus kivitelezése miatt - Villard de Honnecourt rajzai. A káptalanterem közepén feltárt 59. számú sírhoz tartozó, magas reprezentációs igényt tükröző figurális sírlap tulajdonosának azonosításában részint a ciszterci rend 1180-ban megújított, eredetileg már 1152-ben meghozott generális káptalani határozata segít. E statútum a monostor területén eltemethető személyek körét korlátozza olymódon, hogy a korábbi rendeletben csak király, királyné és püspök temetkezését engedélyezi a rend templomaiban, amely megkötés hatályát a későbbi rendelet a káptalantermekre is kiterjeszti (Marlene, E. : Thesaurus no vus anecdotorum. IV. Paris 1717. 1245, 1252.). Következésképp a királyi alapítású apátság káptalantermében eltemé-