Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pilisi ciszterci apátság (T. I.)

m. : 14,5 cm, sz. : 37 cm, v. : 20,5 cm, az alsó illesztési felület sz.: 18,5 cm, peremívének átm.: 125 cm. 1200-1220 Kör alaprajzú, rendkívül lapos fejezettömb széléről letört darab, szabadon álló felületein vízkő lerakódás nyomaival. Alján simára csiszolt, eredetileg négyszögű illesztési felület részlete pálca alakú nyaktaggal körülvéve, felette sűrű levéldísszel fedett, szétterülő fejezettömb, szélén körívű perem kis maradványával. Teteje érdesített illesztési felület. Hátul és balfelől törés, jobb oldalon az alsó illesztés oldalával 30 fokos szöget alkotó, függőleges illesztési sík, benne szögletes csaplyuk. A csaknem minden szabad felületet elborító növényi ornamentikát alul éles bordázású, eredetileg bimbós végű levelek, valamint karéjos szélű, bemetszésekkel szabdalt, lapos levelek képezik, amelyekre ugyancsak karéjos körvonalú, élesen körülhatárolt levelek rétegződnek. A töredék hat, hasáb formájú támasszal bővített pillér kör alaprajzú fejezetévé egészíthető ki, amelynek díszítőelemei a kiugró támaszok köré rendeződve szabályos mustra módjára ismétlődtek. E pillér egy háromszintes csorgókút vörösmárványból faragott középső tálját hordozta. Az ornamentika közeli stílusrokonait az esztergomi palotakápolna korai gótikus részletein, a pilisi kerengő falpillcr és ikeroszlop fejezetein (IV-5, 9.), illetve a kalocsai második székesegyház faragványain találhatjuk meg. T. I. Pest megye, 664. kép; Valter I. : A bélapátfalvi monostor feltárási munkálatai 1964-ben. Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6 (1966) 219-20; Székesfehérvár 1978, 143. sz.; Marosi 1984a 101, Abb. 242; Takács 1992b, 2, 7-9, 9-10. kép. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 1025. IV-8. Falpillérfő kerengő árkádsorából Az esztergomi vármúzeum kőraktárának régi anyagából. homokkő m. : 27 cm, sz. : 48 cm, v. : 47 cm, törzs átm. : 12 cm 1200-1220 Alján, tetején és bal oldalán simára faragott kváder. Jobb oldala lefaragva. Hátul részben függőleges, nagyolt felület, részben törés. Elöl három egymást érintő, felső részükkel egymásba olvadó féloszlopfő. Rajtuk álló levelek sora két rétegben. A levelek szélén és közepén sima borda. A kehelyperemek fölött közös abakusz. A kő bal sarkánál nyaktaggal ellátott, átlós irányú, függőlegesen álló, szögletes elem. A fejezetcsoport középső tagján a kő teljes magasságán bemélyített, függőleges bevésés, valószínűleg nyílászáró szerkezet utólagosan kialakított beillesztési helye. Magassága, alaprajzi formája, tagolása és ornamentális stílusa a pilisi apátság kerengőjének ablaknyílásaihoz tartozó, árkádívet indító falpillérfőkével egyezik meg (rajz: Gerevich L. 1985a, Abb. 14.). Minden kétség nélkül ugyaninnen eredeztethető. Valószínű, hogy a 17. században építőanyagként elszállított pilisi kövekkel került Esztergomba, hasonlóan a lovag-sírkő fej töredékéhez (IV-22.) Hasonlóan kemény faragású, leveles fejezet a pécsi székesegyház töredékei között is maradt ránk (Marosi 1984a, Abb. 278.). T. I. Marosi 1984a, 205. Abb. 270. Esztergom, Vármúzeum IV-9. Bimbós oszlopfőtöredékek Pilis, az apátság ásatásának különböző pontjairól, Gerevich László leletei (1967, 1975). homokkő a: 14 x 12 x 9 C

m b: 7,5 x 9,5 x 7 cm c: 10 x 14 x 9 cm 1200 körül - 1220 körül A pilisi apátsági templomból, a kerengőből és a kolostor termeiből számos töredékét ismerjük a jellegzetes, korai gótikus építészeti ornamentikának. Különösen változatosak, a kőfaragói leleménynek és tanultságnak is rendkívül szabad kifejezési teret adnak az oszlopfejezetek levéldíszei. Feltehető, hogy ezek a különféle felfogásról árulkodó, hol szigorú, geometrikus formakezelésről tanúskodó (a), hol természetesebb, de a növényi forma absztrakt szemléletéhez némileg azért ragaszkodó (b), hol pedig a leveleket teljesen szabad térbeli formaként kezelő, természetes mozgékonyságra, áttörtségre törekvő (c), egyaránt jó minőségű faragványok nem a stílus fejlődésének