Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

Magyarországon. AH (1973) 81.; Kovács 1974, 28. 42. sz. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 1878.115. 11-41. Késnyéltöredék Felsőörs, préposti templom, északi sekrestye, 22. sír (Éri István-Tóth Sándor ásatása, 1964) üvegpaszta öntvény vas tüskén 4 x 2,3 x 1,3 cm 13. század Alja törött, felső részén a széle és az egyik oldala hiányos. A vas tüske a tö­résnél kereken, a hiányos oldalon végé­nél, szélesen látszik. Az alapszín zöld, benne kék és barna erezés, fent fehér, aszimmetrikus helyzetű, szabálytalan folt, a két oldalon eltérő alakban. A forma felfelé kissé szélesedő, kerekí­tett végű. A szél egyfelől lapos, másfe­lől éles, töredezett, az átmenet a hiá­nyos részen volt. A lapos szél közepén az öntőminta-felek közti varratvonal látszik. A két oldal hasonló elrendezé­sű : a szélek mentén homorúan kiemel­kedő szegélysáv, félpalmettákat és bo­gyós szárakat eresztő hullámindával dí­szítve, középen alakos dombormű. A lapos széltől jobbra, a szegélysáv pe­remétől homorúan bemélyedő mező­ben. Keresztelő Szent János frontáli­san, egyenesen álló alakja látszik fejtől lábszártájig, Isten Bárányát mutató ko­ronggal, amelyet két kézzel, aljánál szimmetrikusan fogva tart melle elé. A bárány balra lép, fejét visszafordítja, behajlított mellső lábával mögötte fel­nyúló szárú, zászlós keresztet tart. A másik oldal középmezeje sík alapú. Fent csak csomóról függő drapéria ma­radt a jobb szélen, lejjebb balra hajló törzsű szirén látszik halfarka tövéig, amint jobbjával tükröt (?) emel, baljá­val halat (?) fog, vállára támasztva, melle előtt. A szegélysávnak a lapos szél hosszá­ban enyhén kiálló, a lekerekítésnél el­tűnő pereme van. Az inda és a palmet­taujj ak alakja hurkás. A bogyós szárak többfélék, rendszerint az inda és a pal­mettaszár közül nőnek ki. Keresztelő Szent János szakállas, bajuszos fején az állrész sérült, a száj elmosódott, az orr széles cimpájú, a szem kerek göb, a haj fent lapos, kétoldalt szétálló, tincsek­ben hátracsapódó. Öltözetét kerek nyakkivágású, ujjatlan szőrcsuha jel­lemzi, amely a korong alatt széles, füg­gőleges sávot alkot, és kevéssel a törés fölött végződik. Az alsó ruhából fent a csuklónál kiszélesedő két ujj, lejjebb egy-egy függélyes, visszaugró, oldalsó sáv, a szőrcsuha vége alatt pedig a láb­szár domborulatát felvevő rész látszik. A túloldali mező hurkás peremű. A szirén meztelen, vékony, de göm­bölyded idomú, kiskeblű felsőtestével szembe, fejével balra felfelé fordul, pikkelyes, hátra tartott halfarkát dere­kán hurkás tag határolja, amely alól uszonyféle nyúlik hátra. Haja nyakába hátrafésült, szeme nagy, mélyedt köze­pű dudor, szemöldökíve domborodó, orra rövid, egyenes, szája vaskos, álla tokás. A töredék fedlap nélküli, feldúlt sír­ban maradt vissza. A dúlást LUDOVI­CUS PRIMUS köríratú érem keltezi, nyilván Lajos király (1516-1526) cseh pénze. A sírgödröt kváderekkel bélel­ték, amelyeknek egy részén kőfaragójel volt. A temetkezés így nagyjából egy­idős lehetett a megfelelő templomrész 1250 tájára tehető építésével. A tárgytípus más példáját nem is­merjük. A két ábrázolás bizonyára a Krisztus-hit és a démoni csábítás szembeállítására szolgált. Az ikonográ­fiái típusok Nyugatról vezethetők le (Réau, L.\ Iconographie de Tart chré-

Next

/
Thumbnails
Contents