Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség
11-36. pen kinövő növény kétfelé hajló, húsos levelébe harapnak. Farkuk középen egymásba hurkolódik, lábukkal a testük alatt visszahajló farkukra támaszkodnak. Testük belső, stilizált részletrajzát véséssel jelölték. A lemez a zsámbéki (11-34.) és gödöllői feszítőzabiákhoz hasonló zabla illetve lószerszámdíszítő veretek típusába tartozik. A zsámbéki egyik zabián az orrlemezen hasonlóan összefonódott madárfigurák vannak, a nyakukon és testükön végighúzódó kettős vonal is megegyezik a győri lemez sárkányfiguráinak rajzával. L. Zs. Gerevich T. 1938, 202., CCXXXII. t. Győr, Xantus János Múzeum, ltsz.: 53.244.43. 11-36. Rekeszzománcos korong és filigráncsík darabjai karkötővé alakítva, miniatűr korona A székesfehérvári bazilika területén levő királysírból, 1839 A karkötő Ferenczy polgármester felesége, a püspök rokona számára készült; vétel Lemberger Miksa régiségkereskedőtől. A korona előbb Jakusich József, majd Jankovich Miklós tulajdonában, arany a korong teljes átm. : 3,2 cm, a zománclemezé: 2,7 cm, a négyzetes lapok: 1,3 x 1,3 cm, korona átm.: 2,1-2,2 cm, fent 2,7 cm, m. : 1,8 cm 12. század közepe - 13. század legeleje A lelethez tartozik még két kicsiny, áttört szíjvég, övdísz, granulált gomb és különféle arany gyöngyök és csüngők (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum), valamint egykor aranydíszes textilek, melyek anyagából beolvasztva gyűrűt készítettek. László Gyula a középen gyöngydróttal elválasztott és szívpalmetta kombinációkkal díszített lapot és koronácskát jogar töredékének tartotta, s a leletet Kálmán király sírjából származtatta (1116). Magam a szíjvégek rendkívüli kicsinysége miatt a gyerek III. Lászlóra (1205), Imre királynak még az ő életében megkoronázott fiacskájára gondoltam, aki Bécsben hunyt el, s akinek későbbi „regio more", tehát bizonyára jelvényekkel való temetéséről egy korábban fehérvári custosként szolgáló győri püspök gondoskodott. II. Henrik angol király Henrik fiát (1183) is a felkenésére készült ruhában temették. (Schultz, A. : Das höfische Leben zur Zeit der Minnesinger. II. /1889 2 / repr. : Osnabrück 1965, 469.) A voltaképpen négyágú, eltérő keskenyebb köztes tagokkal formált korona önálló darabnak, nem pedig tartozéknak látszik. Szimbolikus jelként helyezhették a sírba, de ilyenként már egy kisgyerek koronázásánál is használhatták. 11-36. Ami a filigrános darabokat illeti, nagyon nehéz keltezni és lokalizálni őket. Némileg módosul a helyzet, ha meggondoljuk, hogy itt egész - történetileg lehatárolható - csoportról van szó, a kétségtelenül összefüggő sírlelet és néhány kisebb idesorolható tárgy mellett olyan jelentékeny művekről, mint a magyar jogar (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum) és a Beckensloer János érsek révén a salzburgi székesegyházba került kettőskereszt, továbbá a magyar korona felső része (corona latina, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum) és végül az utóbbi legközelebbi analógiájának bizonyuló két lemez (Hildesheim, Hohe Domkirche; Bárány-Oberschall, M. von : Die SanktStephans-Krone. Wien-München 1961, 31-32. Taf. 9.). A lemezeket másodlagosan a Szent Oswald fejereklyetartó koronájához használták fel (II. és VIII. lap). Az enyhén görbült, trapéz alakú lemezpárt négy-négy ornamentális négyzetes rekeszzománc díszíti, kerete pedig a gyöngyök és ovális, csiszolt gránátok közeit kitöltő szívfiligrán variációkkal nagyonis alátámasztja az új keltezést és lokalizálást, miszerint a 12. század második felében magyar műhelyben készült tárgyak a magyar királyi udvarból kerültek ajándékként a Welfek birtokába. Egy 1920-ban készült fénykép alapján kiderült, hogy a VIII. és valószínűleg így a második lap hátoldalát az előoldal szerkezetének megfelelően, mezőkre osztott filigrán díszíti, tehát a korábbi, P. E. Schramm megfogalmazta teória egy armilla maradványáról ilymódon elesik, és a keskeny felső oldalon hat lyukkal perforált lapok nagyobb valószínűséggel egy bizánci típusú fél pár mandzsetta felének tekinthetők. (Fandrey, C. M. : Das Oswald-Reliquiar im Hildesheimer Domschatz. Göppinger Akademische Beiträge Nr. 125. Göppingen 1987, 189 skk. Taf. 76-81.; Kat. Kirchenkunst des Mittelalters. Erhalten und Erforschen. DiözesanMusem, Hildesheim, 1989, 144-147, Abb. 17-18.) így tekintve a kérdést, a magyar csoport bizánci kapcsolatai erősebb hangsúlyt kapnak : például az esztergomi fülönfüggő (11-37.) tekert drótfiligránja és a hildesheimi lapok hasonló megoldása révén, valamint két aranylemezből kivágott bizánci kereszt között, melyek közül az egyik (London, British Museum) mindkét oldalán hasonló motívumokból összeállított, egyébként valódi filigránnal díszített, mint a csoport minden más tagja, míg a másik (Sotheby's árverés, London, 1993. jún.17.) csak az előlapon (David Buckton közlése, levél: 1993. okt. 29.). Egyébként nemcsak a kétoldalt filigrános lapok, de a korona keresztpántja is „öntartó", s ilyenként lehet elképzelni a szétvágott sírleletet is, talán éppen kereszt száraként. Az opak kék, rózsaszín, fehér,
