Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség
előfordulnak. D. Kötzsche szerint 1150-1160 körüli kölni munka (Kötzsche, D. : Der Weifenschatz im Berliner Kunstgewerbemuseum, Staatliche Museen Preussischer Kulturbesitz, Kunstgewerbemuseum. Berlin 1973, 33-34, Nr. 13. Abb. 19-22.; v.o.:Winter j P. M. de : The Sacral Treasure of the Guelphs. The Bulletin of the Cleveland Museum of Art for March 1985. 73-74, fig. 82-83 ; alsószász megjelöléssel). A valószínűleg apostolpárt ábrázoló lap feltehetően hordozható oltár, vagy ereklyetartó oldalát díszítette. K. É. Gerevich T. 1938, 203., CCLVIII.; Korompay Gy. : Veszprém. Budapest 1957 2 , 22., képpel; MMT I. 67.; Kovács 1968, 23-24. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, ltsz.: 66.147.1. 11-24. Rutaforma, karéjos lap Krisztus alakkal Óbuda (állítólag), vétel, 1894. vörösréz, egykor ágyazott zománcos háttérrel, aranyozva m. : 14 cm 13. század első fele A lap a korábban limoges-i zománc néven ismert, s újabban a déli zománcművesség igen árnyaltan meghatározott kategóriájában összefoglalt műfaj körébe tartozik, annak expanzív, 13. századi periódusából, s feltehetően valamelyik limoges-i műhelyből. A körülbelül 11000 darabot számláló Corpus des Émaux Méridionaux (CEM) valamelyik következő kötetében várható a rokon darabok közzététele. (Az inkunábulumokról, a korai főművekről, a Plantagenet ízlésről, továbbá Conques, Grandmont és Limoges szerepéről, valamint a feldolgozás fogalmi apparátusáról szóló és 336 katalógustételt, köztük 62 keresztet tartalmazó első kötet Marie-Madeleine Gauthier tollából, Geneviève Françoise közreműködésével megjelent: Émaux Méridionaux, Catalogue international de l'oeuvre de Limoges, I. L'époque romane. Paris 1987.) Korábban e sorok írója Dr. Paul Thoby munkája alapján kezdte el a magyarországi limoges-i keresztek feldolgozását. (Les Croix limousines de la fin du Xlle siècle au debut du XHIe siècle. Paris 1953.), mely a műfaj további 11-24. feldolgozása szempontjából sorsdöntő 1948-as Limoges-ban rendezett kiállítás egyik első látható eredménye volt. Viszont a „l'oeuvre de Limoges" életét Magyarországon már a CËTW-hez kapcsolódva mutattam be. A CEM 1100 teljes és töredékes keresztet regisztrál, melyeket a 12-14. század folyamán készítettek a limoges-i műhelyekben. A limoges-i kereszteknek az a típusa, melyről az óbudai lap való, famagra szerelt, díszített felületű borítólapok, plasztikus, ágyazott zománcos alakok és többnyire üvegkövek felhasználásával készült. Az előoldalon Keresztrefeszítés koronás Krisztus-testtel, melynek bizánci jellege végig megmarad, a keresztszárakon Mária és János, fent angyal, lent egy szent, gyakran Péter apostol alakjával. A keresztszárak körben, négyzetben, illetve mandorlában egyesülnek. Nemcsak a szárkereszteződés, a szárvégek formálása is számos variációt mutat. Ikonográfiájuk azonos: középen a megdicsőült Megváltó Majestas-alakja, a szárvégeken a négy élőlény, illetve evangélista-szimbólum azonos rendben elhelyezett figurái. Ilyen hátoldali, a szárkereszteződést díszítő lap a karéjos rutaforma lemez a Majestas-Krisztus ifjú, álló, belső rajzában vésett, poncolt, zománcozatlan ( en réserve) alakjával, középen vízszintes osztó sávval tagolt, zománcalapon rozettával és a jellegzetes nagy levélvirágú indaornamentikával. Ezek a motívumok a korábbi, előkelőbb korszak hagyományát konzerválták, a kétségtelenül igen igényes példákat is felmutató, de mégis általában szériatermékeknek tekinthető, hasonló típusú keresztek sorában. Az óbudai lap formájával és az egészalakos álló Majestasszal a Cluny-múzeum példányáéhoz hasonlítható (Thoby, 31.sz.), habár a hátteret ott csak körök és rozetták élénkítik. (A keresztek osztályozásáról és nomenklatúrájáról a következő CEM kötetekben: François, G. : Répertoire typologique des croix de l'Oeuvre de Limoges 1190-1215. Bulletin de la Société archéologique et historique du Limousin 121 (1993) 85-105.) Az eredetileg a kék és zöld különféle árnyalataira alapozott, sárga, fehér, vörös és fekete színnel élénkített zománcpaletta itt nem pontosítható, mivel teljesen kipergett az alveolusokból, s lekopott az általában takarékos aranyozás is. A ma már legalább hatvanra szaporodott magyar kereszteknél és töredékeknél gyakran ez a helyzet. A rombolás munkáját a talaj végezte el, ami egyben azt is jelenti, hogy a földből, ásatásokon előkerült limoges-i keresztek középkori, azaz a készítéssel egyidejű behozatal eredményei. Ez feltehetően már a tatárjárás előtt megkezdődött, noha véleményem szerint a keresztek zöme később, a rítushoz szükséges körmeneti- illetve oltárkeresztek pótlására került a kifosztott, főleg kisebb templomokba. Az import módja, útja nem ismert. Valószínűleg egész egyszerűen a kereskedelemmel kell számolni. A gazdag technikai apparátussal készült limoges-i kereszteket, melyek a román stílust konzerválták, Magyarországon bronzból, mindig zománc nélkül, egyszerű felületdíszítő technikákkal, de változatos formákban, rusztikus nehézkességgel utánozták. Ezúttal művesek telepítésével aligha számolhatunk. K. É. Hampel J. : A Nemzeti Múzeumi Régiségtár gyarapodása. AÉ 14 (1894) 269-270., képe: 66.; Kovács 1961, 13. sz. fig. 32.; Kovács 1962, 99, 15. sz. 32. kép.; Kovács 1968, 16. 4-5. kép. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 34.1894.2. 11-25. Korpusz Nagysimonyi, a templom mellett, földmunka során került elő. öntött, vert, vésett, aranyozott, zománcozott bronz
