Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

11-16. emelkedő peremű köpü. A kisméretű korpusz frontális tartású, de lehunyt szemei Krisztus holt állapotára utal­nak. Feje mögött nagy, lemezes, ke­resztformában áttört dicsfény, felső ré­sze letörött. Haja középen elválasztva, vésett párhuzamos vonalakkal jelölve, egy-egy fürtje a vállakra omlik, bajusza és szakálla van. Karjai ívesen fölfelé hajolnak, tenyerei szöggel átütve, hü­velykujja a tenyérre hajlik. Rövid tör­zsén bordákat nem jelöltek, de a mclliz­mokat plasztikusan, hangsúlyosan je­lölték. Ágyékkendőjén széles, vízszin­tes bordázott öv, középen csomóval, plasztikus, a kendő aljáig érő redővel. Csípője alatt függőleges ráncolás, a combokon vésett, U alakú redők, alul két vízszintes vonallal jelzett szegély. Lábszárai párhuzamosan kinyújtva, nem érnek össze, nagy lábfejei alatt íves lemezzel a keresztre szegezve. A kereszt formája, szerkezete sőt mé­retei is csaknem pontosan azonosak a Magyar Nemzeti Múzeum Szere­csenyből származó keresztjével (II-17). A kiszélesedő szárak - a magyar keresz­teken kívül - csak az itáliai körmeneti keresztekre jellemzőek, végső soron bi­zánci előképekre vezethetők vissza. A két azonos kereszt korpusza részle­teiben kevésbé, de típusában megfelel egymásnak. Mindkettő kereszt alakban áttört dicsfénnyel rendelkezik, amelyet lemezből kivágva erősítettek a fejük­höz. A szerecsenyi kereszt korpusza fi­nomabban van megformálva, ábrázolá­sát gazdagítja a Krisztus lábai alatt lé­vő, a legyőzött Gonoszt szimbolizáló oroszlánfej. A szerecseni igényesebb kivitele ellenére - ami talán összefügg a mellén lévő ereklyetartó mélyedéssel is - ellenére feltétlenül egyazon műhely termékének kell tekinteni a két keresz­tet. L. Zs. Budapest 1930, 299. sz.; Gerevich T. 1938, 199., CCXXX/1. t. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, ltsz.: 1158. 11-17. Körmeneti kereszt Szerecseny öntött, vert, vésett, aranyozott bronz m. : 24 cm, sz. : 12,3 cm 12. század második fele, magyar A lemezes kereszt szárai kiszélesednek, elöl körben ráforrasztott keskeny sza­lagkerettel. Alul gömb alakú nódusz, ezalatt a ma már hiányzó, a szárra húz­ható köpü töredékes pereme látszik. A korpusz a holt Krisztus megjeleníté­se, feje kissé előre hajlik, szeme le­hunyva. Középen elválasztott haja a nyakszirtre hullik, bajusza és fürtös szakálla van. A fej mögött a lemezes, áttört dicsfénynek csak alsó harmada maradt meg. Egyenesen kinyújtott kar­jai kissé lefelé tartanak, nagy kezein a hüvelyk a tenyérre simul, szögeket nem jelöltek. Vállaira vésett vonalakkal dí­szített vállkendő borul, a két csücske között a mellen lévő kis négyzet alakú bemélyedésben egykor talán ereklye le­hetett. Rövid, térden fölül érő ágyék­kendőjén középen csomózott, vízszin­tes ráncolású öv, a csípők fölött egy­egy visszahajló redővel. Maga az ágyékkendő plasztikus, függőleges rán­colású. Térdben meghajló, összezárt lábai kissé jobbra tartanak, lábfejei egy plasztikus oroszlánfejre támaszkodnak. Az oroszlánfcj meglehetősen antropo­morf megformálású, lefelé tekint, söré­nye nincsen. A kereszt függőleges szárán ferde re­pedés van, a tűzi aranyozás foltokban lepergett. 11-17. Az igényesen megformált kereszt a magyarországi készítésű darabok közül egyedülálló a korpusz mellén kikép­zett, valószínűleg ereklyetartó mélye­déssel. Erre elsősorban a német oltár­keresztek között találunk példákat, de inkább a keresztben magában elrejtett ereklyére. Formája viszont csaknem teljesen megegyezik a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban őr­zött, Sárbogárdról származó kereszttel, amelynek korpusza is hasonló típusú, de némiképpen egyszerűbb megformá­lású (11-16.). Még egy azonos formájú kereszt van a hazai emlékek között, de annak hiányzik a korpusza, műkereske­delemből került a Nemzeti Múzeumba {Gerevich T. 1938, 199., CCXXXI/3. tábla). A kiszélesedő keresztszárak a bizánci mellkeresztek hatására utalnak, egyéb­ként a három azonos formájú kereszt méreteit és stílusát tekintve a hazai körmeneti keresztek típusába illeszke­dik. Valószínűleg azonos műhelyben készültek, lelőhelyüket figyelembe vé­ve talán dunántúli kolostori műhely­ben. L. Zs. Ebenböch 1871, 108.; Lovag 1979, 13., 8. kép

Next

/
Thumbnails
Contents