Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

Ebenhöch 1871, 113.; Lovag 1971, 162., Fig. 7/2. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 1870.25.4. II-7. Ereklyetartó kereszt előlapja Szekszárd (?) öntött, aranyozott, zománcozott bronz m. : 6,9 cm, sz. : 4,9 cm 12. század második fele, orosz (Kijev?) Üreges ereklyetartó kereszt egyik oldala, lekerekedő szárvégekkel, a szárak két oldalán egy-egy kiálló gombbal, alul és fölül a kereszthez karéjos lemezzel csatlakozó zárófüllel. A felső és a két oldalsó szárvégen beágyazott zománc korongok, türkiz keretben sötétkék zománcozású kör, középen dicsfényes mellkép számára készített zománcágy van, teljesen üres, csak a nimbusz felső részén maradt némi türkiz zománc. Alatta másik mellkép, fejéből a zománc kihullott, nimbuszából némi türkizszínű zománc maradt. Redőzött ruháján vörös, világoskék, türkiz és sötétkék zománc. II-7. A kereszt a kijevi Oroszországban készült ritka zománcos bronz enkolpionok egyike. Motívumkincsük hasonló az orosz városi mesterek bizánci mintára készített arany rekeszzománcaihoz, valószínűleg azonos műhelyekből származnak. A kereszten ábrázolt Krisztus mellett gyakorta előfordulnak félalakok illetve pusztán ornamentális díszítés. Az orosz zománcos bronzkereszteket is feldolgozta : Makarova, T. I. : Peregorodcsatüje emali drevnej Ruszi. Moszkva 1975, 90-93., 28, 29. t. Ezekhez kapcsolható a szekszárdi kereszt is. L. Zs. közöletlen Szekszárd, Wosinsky Mór Múzeum, ltsz.: 83.7.3. II-8. Korpusz körmeneti keresztről Dombóvár öntött, vésett, aranyozott bronz m.: 14,8 cm, sz.: 8,9 cm 11. század vége, magyar A Krisztus-alak karjait külön öntötték és a mellet átszegecselve erősítették a testhez. Egyik karja letörött. Durván megformált, tömör öntésű feje enyhén a bal válla felé hajlik, tehát ellenkező irányban, mint a szokásos ábrázolásokon. Szeme lezárva, haját, hosszú szempilláit, szakállát vésett vonalak jelzik. Egyik fülét ugyancsak vésett palmetta-formában jelölték, a másikat egyáltalán nem ábrázolták. A válláról egészen a mellkas közepéig leérő két hosszú hajfürtöt ferde vésett vonalakkal jelölték. A meglévő bal kar egyenesen kinyújtva, csuklóján függőleges rovátkolás, nagy, lapos kézfején lyukkal. Mellizmait kettős vésett vonallal, a bordákat ferde vonalakkal jelölték. Ágyékkendőjén sima öv, poncolt sorokkal, középen vésett, kettős vonallal ábrázolt csomóval. A függőleges ráncokat ugyancsak vésett zeg-zug vonalakkal jelölték. Lábszárai nem érnek össze, lefelé álló lábfejei szorosan összesimulnak, szöglyukak és suppedaneum hiányzanak. Az egyedülállóan primitíven - két darabból - öntött korpusz mestere láthatóan nem volt jártas a plasztikus formálás terén, ugyanakkor a részletek vésése, a két rész összeszegecselése és a kiváló minőségű, vastag tűzaranyozás jó mesterségbeli jártasságot árul el. A korpusz nyúlánk arányai, a vékony karok és lábak, a mellkas anorganikus, zárt mezőkre osztott rajza távoli, de félreismerhetetlen kapcsolatot árul el a 11. század első felében készült Gizellakereszttel. A csuklóján lévő, karperecszerű vésett rovátkák pedig a bizánci típusú ereklyetartó mellkereszteknek olyan részletei, amelyek felbukkannak az azok hatására itthon készült mellkereszteken és néhány, a 12. században készült körmeneti kereszten. Mindezek a sajátosságok arra utalnak, hogy a Dombóvár környékén talált korpusz a körmeneti bronzkereszteknek egy korai példányát képviseli. L. Zs. Lovag 1985, 183-191. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 0/1.84.2. II-9. Lemeztöredék álló alakkal Visegrád, fellegvár vert, vésett, poncolt bronz m. : 7,4 cm, sz. : 4,8 cm 11. század, magyar Téglalap alakú bronzlemez, alsó és felső vége töredékes, a meglévő lemez is két darabra tört. Két függőleges oldala ép, egyik oldalon két, másikon egy szöglyukkal. Sima szegélyét vonalkeret követi, ezen belül durván poncolt háttér előtt vésett királyfigura. Fiatal, szakáll és bajusz nélküli arc, hajzatot sem ábrázoltak. Fején a homlok fölött ékben összefutó pántkorona, közepén kerek, kétoldalt kúpos oromdísszel, a pánton két ékkő jelölésével. Karjait fölfelé tartja, kezében valamilyen, alul íves vonallal kereteit tárgyat tart. Hosszú ruhaujja széles ráncokat vet, bal vállát a köpeny visszahulló redői fedik, jobb felső karján széles ruhaujj. Tunikájának sima nyaka van, maga a ruha bő hullámokban borítja a testét, térdtől lefelé a lemez töredékes.