Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

Gödöllőn került elő három, rézveretekkel gazdagon díszített feszítőzabla, szinte teljesen ép állapotban (11-34. Tóth Z. 1920-22). Állatalakokkal díszített vereteik segítenek azoknak a töredékeknek a meghatározásánál, amelyeket ugyancsak Zsámbékon ill. Győrben találtak (11-35.). A középkori bronzművesség nagyobb méretű vállalkozásai, a bronzkapuk, olvasópultok, keresztelőmedencék, síremlékek hiányoznak a hazai anyagból. Jobban mondva a keresztelőmedencéknek csak a korai típusai, mert a 14. század második harmadától kezdve egészen a 16. század elejéig bőséggel készültek a középkori Magyarország bányavidékein, a Felvidéken és Erdélyben. A harangokéval azonos városi bronzöntő műhelyek készítették, s máig a megrendelő templomokban állnak. A mai Magyarország területén csak egy van eredeti helyén, a gyöngyösi Szent Bertalan templomban. A típus első példánya annak a Gál Konrádnak iglói műhelyében készült, aki a visegrádi nagy harang öntéséért kiváltságot kapott Nagy Lajostól. A harang öntőgödrét az öntőköpeny töredékeivel együtt szerencsésen megtalálták és feltárták a Salamon-torony közelében (Székesfehérvár 1982, 317-324). Valószínű, hogy ezeknek a városi bronzöntő műhelyeknek a termékei a középkor végének bronztárgyai, az ajtókopogtatók (V16.), mozsarak, gyertyatartók és egyéb használati tárgyak, hasonlóak a kiállításon bemutatott darabokhoz.