Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Marosi Ernő: Esztergomi stílusrétegek 1200 körül

alsó felületén bevésett vonalrajzolatokkal díszített kőfaragvány. Az ív tengelyében hosszában elhasadt kő az eredeti zárókőnek kb. 45 százaléka, s mivel szélei sérültek, a rajta volt ábrázolások töredékesek. A homloklapon gyöngysort közrefogó két kör ívében (aureolában) jobbról balra lépő bárány testének és két hátsó lábának részlete látható. A test felülete göndör szőrzettel borított. A töredékes rajz a kapuzat ikonográfiái programjának ismeretében (Keresztelő Szent János alakja és mondatszalagjának szövege a bal fülke felső mezejében) egyértelműen Agnus Dei-ábrázolás maradványa. A kő alsó, íves részén három vésett vonalból és a két belső közti furatsorból álló körív-szeleten belül nyolcágú, csillagszerű díszítés és jobb kéz hüvelykujja, az íveken kívül emberi arc részlete látható. Széless György 1759. évi leírása, valamint az ezzel egykorú Klimóféle Porta speciosa-kép (a) ábrázolása, illetve a töredék tanúsága szerint a zárókő alsó, íves részén körívbe foglalt áldó kéz (dextera Domini), mellette két angyalfej volt látható. H. I. f : Sasfigura töredéke A kapubéllet fölötti zónából, jobb oldalról. Az enyhén domborodó felületen pikkelyszerűen egymásra simuló, 1,5-2,5 mm vastagságú toll-végek, a toll-gerincek enyhén kidomborodó jelzésével. A töredék részletformái és méretei teljesen egyezőek az egykor a Porta speciosa bal oldalán volt, szintén vörösmárványból faragott sasdombormű részletformáival, ahol a teljes mellrész épségben megmaradt. Töredékünk minden bizonnyal Szent János evangélistát szimbolizáló sasfigura maradványa. H. I. közöletlen g-h-i: Kapuoroszlán, talapzat és oszloptörzs töredéke A bélletszélekről, balról (g), illetve jobbról (h). Az oszlopot hordozó oroszlánfigura kétségkívül azonos a Porta speciosa bal oldali oroszlánjával; részben sérülései, törései (a mellső lábak hiánya, az arc alsó felének sérülése) is már a pusztulás előtt dokumentálhatók a Klimó-féle kép (a) megfelelő részletével A posztamensdarab összetartozását ugyanez a forrás bizonyítja, míg a csatlakozó, konkáv oldalú, nyolcszögű oszloptörzs (i) kiegészítés az esztergomi kőtárban rendelkezésre álló töredékekből. A posztamens (h) három oldalát háromszor, keskeny lemeztagokkal közrefogott pálcák tagolják, közöttük negyed körívnyi homorlatokkal. A posztamens tömbjének hátsó, 33 cm hoszszúságú szakaszát utólag, hegyes vésővel visszafaragták. A mindkét oldalon keskenyebbre faragott (nyilván falkötésbe illeszkedő) szakasz szélessége: 27,5 cm. Az olajfestmény-ábrázolás tanúsága szerint itt a nyugati kapu nyílásának rézsútos síkot alkotó lábazata csatlakozott. Hasonló technikával alakítottak ki síkot az oroszlántest (g) hátsó részén is. Bal oldalán függőleges illetve azzal derékszöget bezáró vízszintes szegélyt alakítottak ki; a vízszintes elöl erős kiülésű, talplemezből, pálcából és horonyból álló lábazati profilban végződik. Ez az egykori kapubéllet alsó profilozásának felelt meg, amely fölött a betétoszlopok és a falsarkok zónát alkotó attikai bázisprofiljai következtek. Ezek illesztésére alakították ki a derékszöget bezáró peremek közötti, enyhén mélyített síkot. A sík az itt már kerekdeden kidolgozott oroszlántest plasztikus, bordákkal tagolt tömegébe metsződik, úgy, hogy annak befejezett és csiszolt felülete határozatlan kontúrral maradt meg. A figura hasa alatt is van egy támasztó rész, amelyet a darab mai állapotában törésfelület határol. E technikai megfigyelések alapján tételeztük fel (Marosi 1971, 176-177), hogy az oroszlánfigura eredetileg szabad elhelyezésre, köröskörül kidolgozva már megvolt, amikor félig a falba süllyesztésre s a bonyolultan csatlakozó különböző lábazati profilok csatlakoztatására, utólag előkészítették. Mivel így az oszlopnak a faltól való távolsága a kivitelezett állapotnál nagyobb lehetett, az eredeti elrendezés értelmét pl. egy baldachinportál (abbahagyott) tervében kerestük, ennek ikonográfiája számára igénybe véve a kapuzat fölötti bal oldali, írásszalagot tartó sasdomborművet is (ennek pendant)^ (f) mindenesetre azonos műhelyből került ki, így a Porta speciosa két periódusa között már ezért sem tételezhető fel teljes stílusváltás!). Az oroszlánfigura eleven mozdulatával, még töredékes állapotában is érzékelhető, vad kifejezésével, testének puha mintázásával Benedetto Antelami