Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

Sámson jórészt sérült felületű fején a szem, orr, száj nagyjából kivehető. A szemöldök lapos ívű, az orr egyenes, a végén szélesedő. A szem gödre enyhén bemélyed, héja széles rést hagy, amelyben golyója ovális dudorként jelenik meg. A száj rövid, összeszorított, sarkaitól a középső állrészt elkülönítő vájatfélék indulnak ki. A két arcfél lapos. A haj fül mögé fésült, hosszában barázdált. A kéz hosszú ujjú, jobb hüvelykjén, amely az oroszlán orrára tapad és végig ép, a köröm is gondosan kimunkált. A ruhán a nyakrészt, a csuklót, a felkart és hátul az alsó szélt gyöngysoros szegély, illetve pánt díszíti. A nyaki hasíték körül a szegély szögletes. A könyök és a térd körkörös redővájatokkal cipószerűvé elkülönített. A ruhaujjon és a nyak körül csak kevés íves redő látszik. A hónaljtól a jobb csípőig és a bal combig egy-egy egyenes redő osztja a felületet. Köztük fent függélyes, végénél ívecskével kiegészített redő, lent néhány felgörbülő redővonal, a könyök alatt egy-két további türemlés rajzolódik ki. A háton csak néhány hátra, illetve előre tartó, sarlós redővonal látszik. A bal combon egykét párhuzamos redőív jelenik meg. A jobb lábon fent a redőzés mandorlaidom részével kezdődik, lejjebb keresztben húzódó ívek vannak, amelyeknek végét macskakörömszerű forma kíséri. Ezekre az ívekre a derék hátuljáról legyezőszerűen szétterülve előrenyúló redőköteg egy része metsződik rá. E köteg másik része lapos lépcsőkbe rendeződik, és a gyöngyös szegéllyel kapcsolatos, amely hátul káró alakban felcsípődik, előrébb zegzugvonalban folytatódik. A felcsípődés hegyét ívecskék kísérik. A jobb cipő fölött a szegély sima, redövonallal elkülönített. A cipőn bokánál díszítés nyoma látszik. A rokoni körben a legközelibb a Tövishúzó-dombormű (1-79.), de ennek stílusa egy fokkal kötöttebb. A pécsi déli altemplomi lejárat hasonló témájú Sámson-domborműve (I-67c.) jóval tömörebben, kifejezőbben komponált, és sokkal erőteljesebb térbeliségü, amint ez az oroszlánsörény hasonló alakú, de domborúan formált tincsein jól lemérhető. így a somogyvári dombormű inkább csak a felületképzés némely formulájában (pl. redőkezelés és redőalakok, gyöngyös szegélyek) és bizonyos külsőségekben (pl. a cipő fazonja) kapcsolódik a pécsiekhez (vö. pl. Gerevich T. 1938, CLXIX, CLXXIV; Dercsényi 1972, 26., 29., 31. kép). A kapcsolatokhoz 1. még I-67c, 75-76. T. S. Bakay K. : Előzetes jelentés a somogyvári bencés apátság 1972-73. évi feltárásáról. SMK 1 (1973) 344-345; Székesfehérvár 1978, 24, 181; Dercsényi - Zádor 1980, 11. kép; MTM 29; Bakay 1989, 179-181, 189; Tóth M. 1992, 226, 13. kép. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, ltsz.: 73.1406.1. 1-79. Domborműves kőlap tövishúzó és oroszlán kettősével Somogyvár, Széchenyi-kastély (1897 előtt) homokkő 64 x 49,5 x 28 cm, dombormű v. : 12 cm 1170-1190 körül A domborműves felület álló téglalap alakú. A kő jobb oldala keskenyen, a többi szélesebben síkra faragott, a háta nyers. A jobb alsó sarok ragasztott. A dombormű síkszerű alapból vaskosan, de elején ellapulva emelkedik ki. A felső sáv csaknem üres, a lejjebb eső részt a két alak kitölti. Az oroszlán balra mozdul, fejét vicsorogva hátrafordítja, farkát a jobb szélen magasra tartja. A farka a közepe táján, a feje az orr környékén sérült. Az emberalak előtte jelenik meg, nagyjából középtájon, térdelő helyzetben. Feje letört, melle és jobb karja súlyosan roncsolt. Fejének törése erőszakoltan balra hajtott tartásra vall. Bal lábát talppal fölfelé maga elé emeli. Baljával átfogja lábfejét, jobbjának ujjai közt kampósszögnyi tüskefélét tart, amely a lábujjak mögötti párnás talprészen tűnik el. Jobb lábát oldalra kifordítja. Öltözéke térd fölött végződő ruha, amelynek alsó része szoknyaszerű, felső része hosszú ujjú,