Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

nak. A kapuzat ismert részletei bizonyítják, hogy a program megvalósítására rendkívül magas technikai tudással rendelkező, kitűnő képességű mestereket alkalmaztak, talán valóban francia földről. Műveikkel összevetve pécsi kőlapunk kevéssé jelentékeny művészi alkotás, a helyi műhely átlagos színvonalának képviselője, sajátos jegyeinek hordozója. A szobrászi teljesítmény hatalmas minőségbeli és stiláris különbsége ellenére a pécsi faragványnak fontos érintkezési pontjai vannak az esztergomi kapuzattal a tartalom és rendeltetés kérdésével összefüggésben. A figurát közvetlenül körülvevő árkádszerű kereten ez a körirat olvasható: • NVLLVS • MIRETVR [..] VT / HVIC • CVR • BENEDICTIO • DETVR• A szöveg ritmikailag nem következetes, a sérült (kipontozott) rész hiánya sem egészíthető ki, értelme azonban világos: nincs mit csodálkozni azon, hogy miért ez kapja az áldást. A felirat egy nevezetes, s a keresztény egyházban gyakran hivatkozott ószövetségi történetre vonatkozik, Izsákéra, aki két fia közül a kisebbiket, Jákobot áldotta meg elsőszülöttjeként (lMóz. 27, 1-29; vö. Róm. 9, 13). A tesvérek eme sorrendjére a bevésett nevek is utalnak (JACOB a kőlapon legfelül, ESAV a belső keret alján, az állóalak lába alatt). Ezt a figurát a körirat HVIC szava is az atyai áldás kedvezményezettjeként jelöli meg. Az ábrázolt tehát Jákob, mozdulata pedig eszerint ima-gesztus és nem az áldásosztásé, melyre gondolva, és a két névből kiindulva a kőlap ábrázoltját többen Izsákkal azonosították. Kép és szó valóban nincs teljes harmóniában, s ebben a figurális ábrázolás kisebb fogyatékosságainak és az intellektuális koncepció bizonytalanságainak egyaránt része van. Annyi bizonyos, hogy Jákobot nem önmagáért kívánták itt ábrázolni, hanem valamely, a személyén túlmutató összefüggésben, melynek tartalma nem teljesen világos. A szóbanforgó történetnek krisztológiai vonásai ismertek (Krisztus Jákob családjából származik), képi megjelenítésére azonban jobbára csak ciklusokban került sor. Az „előnyben részesítés" gondolatkörében egy másik jelenet kapcsolódott épp Jákob áldó alakjához, amelyben a pátriárkának az unokái fején nyugvó, keresztben tartott, áldást osztó keze Krisztus keresztjére utaló szimbólumként vált részévé a korai gótikus ötvösség gyakori tipológiai ábrázolásainak. Az említett témák egyike sem igazán alkalmas kőszobrászati megjelenítésre; ilyen példái nem is ismertek. Pedig a pécsi kőlap nagyon valószínűvé teszi, hogy a székesegyházban allegorikus témával próbálkoztak, valamely nehezen azonosítható monumentális program jegyében. A kő formája, az árkádos ábrázolás és az ótestamentumi figura alapján kézenfekvő a feltevés, hogy ez a program az esztergomi Porta speciosához nemcsak technikájában, hanem felépítését és spekulatív gondolatkörét illetően is hasonló kapuzathoz készült. Kivitelezéséről nem tudunk ; a székesegyház építéstörténetének ismeretében bizonyosra vehető, hogy megvalósítására nem került sor. A templom valamivel későbbi, hasonló eredetű márványanyagból készült három kapuzatának megrendelője minden bizonnyal Calanus volt, aki 1188 előtt foglalta el a püspöki széket, és azt megelőzően, 1181-1183 között