Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

1-68. Fríz eleme vésett levéldísszel Pécs, székesegyház (1882-1891) fehér márvány h. : 23,3 cm, sz.: 15 cm, v.: 6,8 cm 1170-1180 körül A frízen két széles lemeztag között medalionos díszítményt faragtak ki. A minta kissé egyszerűsített változata az I-67e. párkányénak. A tételünkben vizsgált frízszakasz két végénél a gyöngyös levelekből alkotott medalion mintegy fele látszik, a jobb oldalon a befoglalt levélcsokor nagy részével. A medaillonközi mező kompozíciója tisztább, mint a párhuzam esetében, az emelkedő, gyöngyös bélű páros levelek organikus összefüggése világos. A párhuzam apró félpalmettáinak helyén és a mező tengelyében a leveles motívum körvonalai mentén mélyebb síkra faragták vissza a felületet. A lemélyítés célja nem az inkrusztációs technika alkalmazása volt; a fríz egy másik töredékén s egy további rokon faragványon fennmaradt színnyomok a háttér vörös festésére utalnak. A háttérből kiemelkedő leveles dísz vésővel differenciált részletei elfedik a motivikus kapcsolaton túlmenő, szoros összefüggést az altemplomi lejáratok reliefegyütteseinek mestercsoportjával. Erre mutatnak a palmettaformák, a gyöngysorok kedvelése és az említett mesterek drapériastílusában gyakran alkalmazott két kis vonás a térbeliség érzékeltetésének eszközeként. Motivikus és stiláris elemek átvétele az altemplomi lejáratok szobrászaitól, valamint a márvány anyag és a vésett technika alkalmazása faragványunkhoz hasonlóan jellemzi az 1-74. figurális kőlapot is. E műveket alighanem a rendeltetés hasonlósága fogta össze. T. M. Gerecze 1897b, 80. sz., 80. kép; Szőnyi 1906, 419. sz., 155. kép; Gerevich T. 1938, 160; Dercsényi D.-Pogány F. : Pécs. Budapest 1956, 28., 5. kép; recenziója: Bogyay, T. SF 17 (1958) 453; Nagy E. : A középkori Buda és Pest építészetének technikai és szervezeti kérdései I. BudRég 21 (1964) 153, 47. kép; Székesfehérvár 1978, 155-156 (77. sz.), 20. kép. Pécs, Dómmúzeum, ltsz. : 237A. 1-69. Fejezet madaras dísszel Székesfehérvár, volt püspökségi szőlő (1971) mészkő 49 x 49 x 49 cm, sz. : alul 35 cm, felül 44 cm 1170-1190 körül Négyzetes, enyhén homorú szélű felső és bizonytalan körvonalú alsó sík, mindkettő töredezett a pereménél. Alul középen nagy csaplyuk, körülötte négy kisebb lyukba beólmozott vas csonkja. A fejezettest csaknem függőleges, lent a sarkoknál kerekedő. Fent a felület kis homorulattal kapcsolódott a függélyes peremhez, lent nyakgyűrű nyoma nem látszik. A fejezet hátfal előtt álló támaszhoz tartozhatott : az egyik oldalon majdnem teljesen kidolgozatlan, csak a 1-69. befoglaló formákat mutatja. Oldalanként két-két ellapuló testű madár áll, beggyel majdnem érintkezve a sarkokon, hátraforduló fejjel, az oldal közepén lefelé törő, egyenes végű, épp hogy érintkező farokkal. Elöl a madarak között sarokéi. Az oldalak közepén két egymás fölötti részből álló, függélyes növényi motívum, a sarkokon fent hasonló, de egyrétű növényi forma nyomai. A növényi formák fent rányúlnak a peremre. Lent, főleg a sarkok alatt, különféle formák, részben állatkák maradványai. Az alakítás igen egyöntetű. A madarak csőre hosszú, görbe, fejük hosszúkás, többnyire igen sérült. Testük nagy részét köríves végű, hosszában barázdált tollak borítják. Hosszú szárnytollaik és farktollaik harántirányban rovátkolt lépcsőzetek. A fejezet elején mindkét lábuk megjelenik, hátán csak egy-egy. Elöl a jobb sarkon a kiállóbb madárlábak törése aláfaragásra vall. Hátul a bal sarok felé néző madárbegyen a tollakat még megfaragták. A növényi díszből a kettős motívum a bal oldalon ép, a sarkinak a legnagyobb megmaradt részlete elöl jobbra van. Minden alapegység kagylós, göbdíszes gerincű, fent visszahajló levél. A sarkokon lévők és a madárfarkok közül kinövők felfelé erősen, az ezek fölöttiek kevéssé szélesednek. A kagylós rész többnyire kétlépcsős homorulat, balra fent a jobbfelöli lépcső hiányzik. A visszahajló rész ujjazott volt, a levélháton ferde, közép felé tartó barázdákkal. Az alsó rész formáiból nem sok maradt. Elöl a bal sarkon csak a madárlábakkal érintkező törés, a jobb sarok mellett bizonytalan, barázdált, levél-