Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd (T. S.)
I-60a. furatnyom. Jobb kezét oldalt könyökből fölemeli, teste előtt vízszintesen tartott bal alkarjával köpenyét emeli. Alább még kivehető a köpeny néhány függélyes, illetve hátraívelő redője, valamint balra lépcsőzetesen emelkedő szegélye. A másik köpenyszárny a jobb könyök alatt laposan kilendülő. A másik alak frontális tartású. Fejét csak körvonalak jelzik, szempárja helyén két furatvég. A szemek állásához képest a körvonal igen széles és magas, a nyaknál alig keskenyedő. A két kar könyökben behajlított, a kezek a mell előtt, szimmetrikusan helyezkednek el, úgy tűnik, tenyérrel kifordítva. A körvonal könyöknél kissé szélesedő, térdtájon enyhén keskenyedő. A köpeny a nyaknál középen összetűzött, fölötte a ruha szegélye elkülönülni látszik. A köpenyszegélyt véset kíséri. A szétnyíló köpenyszárnyak az alkarokon fennakadva ferdén hátrahullók. Esésüket a karok alatt még néhány íves redővonal jelzi. A ruhát deréktól lefelé középen és a bal lábnál egy-egy erőteljes, függélyes redő, közöttük és a jobb láb felé néhány oldalra ívelő vonás jellemzi. Az alsó ruhaszegély a bokánál volt. Az oldalt forduló alak bizonyára apostol, a szembenéző pedig - felirata utolsó betűjének is megfelelően - Mária. Hasonló tartású Istenanya-alak szerepel a fehérvári káptalan 1328-as lenyomatból ismert memoriális pecsétjén is (Takács 1992a, 82, XIII). A kő alakos falsarokpárhoz tartozott, amelynek még négy darabja ismert. Konstrukciós és ikonográfiái összefüggéseikhez 1. Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd. b: Bélletív darabja díszítő sávokkal Az ív két vége sugárirányú sík, belseje és háta egymással párhuzamos, homlokoldala ezekre merőleges. A belső ívfelület és a homlokoldal közötti sarok helyén szélein kissé bevágódó ívű negyedhengertag. A homlokoldal, a hengertag és a befelé szomszédos sáv díszített, az utóbbihoz gondosan faragott felület csatlakozik. Ez a sáv a külsőnél kissé keskenyebb. Az ívhat durván megmunkált, a hátsó felület nyers. Elöl az ívhat mellett és a sávok között keskeny, sima szegélyléc. A homlokoldalon sakktábladísz-féle: ferde szélső bemetszések közét éllel kifelé forduló, soronként váltakozó helyzetű kockák töltik ki. A másik két sávban enyhén mélyített, íves, illetve sík alapból szalagos és indás dísz emelkedik ki. A szalagok és az indák hárombordásak, éles metszésűek. A hengertagon négy díszítő egység látszik. A motívumot haránt irányú, sima, lyuggatott szalag, ehhez kétfelől tapadó, kifelé növő, széthajló, egyszerűen vájatok ujjpársor és keretelő szalagpár alkotja, amely a külső szélnél ívesen középre hajlik. Az egységeket középtájon egybekapcsolják e szalagok átkötései, amelyekre a vájatok merőlegesen átfordulnak. A belső sávban öt díszítő egység tűnik föl, érintkezve. Ezek a sima felület felé körbehajló indák, érinkező végeikből öblüket kitöltve sarjadó két-két háromujjú, egyszerűen vájatok, hosszúkás közű, csúccsal I-60b. néhol összeérő félpalmettával. A körbehajló indarészek közeiben egy-egy kétlépcsős, hegyes forma látszik. A kő díszítése egyező keresztmetszettel még két fehérvári ívdarabon ismétlődik (Fitz 1956, 27: 4. sz. ; FitzJ. : A székesfehérvári középkori bazilika. Székesfehérvár 1958 2 , 115. sz.). Mindhárom nagy fesztávú, külső bélletívhez tartozott. A konstrukció és a sakktábladísz összefüggéseihez 1. Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd. T. S. Kisebb közlemények. SzSz II (1932) 51; Gerevich T. 1938, CLVI; Dercsényi 1943a, 38, 83, 115 (37. sz.), 61. kép; Fitz 1956, 27-28 (12. sz.); FitzJ.: Középkori kőtár (Évi jelentés 1963-64, Új szerzemények). AR 6-7 (1966) 135 (1. sz.); Székesfehérvár 1978, 39-40, 161-162 (85. sz.), 164-165 (88. sz.), 17. kép; Tóth S. 1983, 397 (15. jegyzet: 1/1, VII/4). Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum
