Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd (T. S.)

ilyen mérvű következetlenség a díszítésben eddig nem derült ki. A belső és a külső oszlopos bélletréteg között a fennmaradt töredékek és a fesztávkülönbségek alapján még két hornyos feltételezhető, következésképp egy oszlopos is, amelynek eddig darabja nem került elő. A belső hengertagos ív külső és középső sávjában olyanféle díszek jelennek meg, mint a befelé szomszédos bélletréteg hornyos falsarkán, de gazdagabb változatban és fordított sorrendben. Itt a záradék mellé helyezhető töredék (Dercsényi 1943a, 117: 47. sz.) alapján ugyanaz a fajta dísz ítélhető le-, illetve felfelé irányulónak, mint ott. Az oszloptörzs-töredék elhelyezése a rekonstrukcióban ennek megfelelő. A külső hornyos bélletréteg elemeinek helyzete ívrészlet és alsó falsarok-rész (uo. 49. sz., ill. 65. kép) alapján határozható meg : a felfelé irányuló középső dísz két szomszédja akkor kerül egyező helyzetbe, ha azt a jobb, ezt a bal oldalhoz soroljuk. Ennek megfelelően a bal és a jobb falsarok egy-egy további töredéke is megkülönböztethető (uo. 58., ill. 68. kép). A jobb falsarkon a horonydísz kissé eltérő változatú, hasonlóan a jásdi belső bélletréteg jobb külső sávjához, ahol az eltérés nagyobb. A fennmaradó két ismert fehérvári bélletréteg meglévő díszei haránttengelyűek, ezért a két oldal megkülönböztetéséhez nem adnak támpontot. Ikonográfiailag a fő adatokat a fehérvári alakos falsaroktöredékek adják. Ezek ábrázoltjainak nevét fülkéjük záI. 36. kép. Székesfehérvár, múzeum, rekonstruált kapuzat alakos bal falsarka, felső darab, belső oldal radékán felirat jelezte. A bal felső elem belső alakjának felirata lényegében még kivehető: S ANDRE[AS] (I. 36. kép). Az egykor szemben álló alak (1. I-60a.) két kezét szimmetrikusan, melle előtt kifordítva tartja, amivel az öszszes többi ábrázolttól eltér. Ez bizonyára Mária mozdulata, aki itt nyilván a két falsarok apostol-alakjainak társaságában jelent meg. Hasonló elrendezéssel lehet számolni Jásdon is. Mária és a részben közép felé forduló apostolok együttes ábrázolása önmagában nem áll meg, hanem Mennybemeneteltémára utal (vö. Schiller, G. : Ikonographie der christlichen Kunst. 3. Gütersloh 1971, 152-153, 465-466., 489., 510-511. kép), amelynek főszereplőit nyilván a timpanon domborműve mutatta. A rekonstrukciós rajz timpanonábrázolása erre az összefüggésre igyekszik utalni. Az összefüggés egyúttal a timpanon helyzetét is segít meghatározni: bizonyára nem a falsarkokkal egy síkban, hanem mögöttük álló szárköveken helyezkedett el. E legbelső réteg létére utal a Szent András mellett jobbra látható derékszögű visszaugrás végződése is, amely falmagba vagy törtkő felülethez illenék, de nem faragott elemekből álló falsíkhoz, ami a szárkövek mögött feltételezhető. Az, hogy a Mennybemenetel jelenetének asszisztenciáját a falsarkokon ábrázolták, a szemöldökkő hiányára vall. Az alakos falsarkoknak mindezek szerint bizonyára vastag archivolt felelt meg, amelyről egyelőre nem tudni semmit. Feltehető, hogy ezen is ábrázolások voltak; a 23 ülő figura a rekonstrukciós rajzon tulajdonképpen ikonográfiái kontamináció gyanújából született. A két kapuzat kétségtelenül ugyanazt a stílust mutatja, ahogyan az architektonikus téma nagyszabású és középszerű kidolgozása közben alakult. A jásdi kapunak minden egyes formája megtalálható Fehérvárott, ideértve a külső falsarok horonymotívumát, amely a nagyobbik portál középső bélletrétegének egyetlen ismert darabján tűnik fel (Dercsényi 1943a, 119: 61. sz.). A sakktáblamustra és a növényi díszek kivitele egyező, és az álló alakok megfogalmazása sem mutat lényegi eltéréseket. A fehérvári alakok valamivel térbelibb domborzata a nagyobb keresztmetszetből adódó szobrászi lehetőségek kiaknázásának tudható be. A jásdi kapun a fehérvárinak az ikonográfiái programjából és díszítésmódjából megjelentek a leglényegesebb elemek, de egyszerű falsarkos konstrukcióban, amelynek talán nem is volt több bélletrétege, mint amennyit ismerünk. Fehérvárott a lényegi többletet nem annyira az ábrázolások bizonyára gazdagabb és részletesebb előadása jelentette, mint inkább a mély, oszlopos, soktagú béllet, bőven burjánzó díszítményeivel. A két kapunyílás nagyjából egyforma - közel 2 méter széles lehetett, de Jásdon valószínűleg a legkülső bélletréteg is keskenyebb volt, mint Fehérvárott a belső oszlopos zóna, amelynek fesztávja nagyjából 4 méterre tehető. A fehérvári külső sakktáblás bélletréteg számított fesztávja 5,5-6 méter, amiből a nagyobb érték még tűrhetően közelíti a figyelembe vett elemekből és a bélletszerkezetből kiindulva rekonstruált 6,4 métert. Tekintettel az alakos falsarok 2 métert alig meghaladó magasságára, a béllet kiterjedése függőlegesen csak kevéssel lehetett több, mint vízszintesen. Mindkét kapuzathoz hozzárendelhetők további rokon stílusú töredékek, amelyeknek egykori szerepe nem világos. Ezek azt a gyanút táplálják, hogy a két kapuzat béllete nagyobb kiterjedésű architektonikus egységen belül jelent meg, amelynek rekonstrukciójához nincs elegendő alap. Jásdon díszített ívsor töredékeiről van szó (Palágyi Tóth i. m. 43. sz.), Fehérvárott számos igen különböző típusú darabról, amelyeknek köre jelenleg alig áttekinthető. Kiemelendő közülük egy reliefsáv töredéke lakomajelenet részletével (I. 37. kép; vö. Csemegi J'.: Románkori fríztöredék Szabadegyházáról. MÉ 11 (1962) 137-140), valamint az az oszlopfő, amelynek két egybeillő töredékét most sikerült egymással összehozni (1-50.)- Ez a fejezet, amely összefügghet egy roncsolt felső szélű vállpárkánytöredékkel (Gerevich T. 1938, CLVII), eleinte mint béllettartozék került számításba, de utóbb kitűnt, hogy ehhez túl nagy méretű. Nem lehetetlen azonban, hogy a portál fejezetzónáját kisebb méretben hasonlóan formált elemek alkották; a rekonstrukciós rajz megfelelő részéhez mindenesetre ez a két darab adta a mintát. A jásdi kapu egykor bencés kolostor számunkra ismeretlen templomának volt tartozéka (vö. MRT 4., 120). A másik minden bizonnyal a hajdani bazilika része volt: Székesfehérvárott más épületen nehéz lenne elképzelni ekkora bejárati tömböt (vö. Tóth S.