Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd (T. S.)

I. 31. kép. Székesfehérvári kapuzat homloknézeti rekonstrukciója (a szerző rajza) A két rekonstrukció egymást támogatja, eltéréseivel is. Az egyetlen jásdi ívtöredék, amely a vastagabb bélletréteghez tartozik, és az új darabbal (1-61.) pontosan egyező díszű, belső oldalán sakktábladíszt mutat, emögött pedig durván faragott, sekély, derékszögű visszaugrást. Ez a részlet, amelynek fehérvári ívtöredéken nincs megfelelője, bizonyára a timpanon csatlakozási helyét mutatja, a sakktáblamotívum tehát a legbelső sáv díszének ítélhető. Jásdon a sakktábladísz előjön a kis hornyolt falsarkon is, ahol bizonyára a béllet külső szegélyezője volt, ha a tihanyi összeállítás nem is ezt mutatja. Fehérvárott mindenesetre a motívum olyan hengertagos ívdarabok külső oldalán fordul elő, amelyek a legnagyobb fesztávú archivoltra vallóak (1. I-60b). A motívum másik fehérvári példája olyan falsaroktöredéken van, amely a jásdi belső bélletréteggel teljesen egyező díszítésű. Itt tehát a sakktábladísz bizonyára belső szegélyező volt. De mögötte aligha a timpanon és a két kapuszár következett, mint Jásdon, ahol az alakos bélletréteg az elmondottak értelmében a két hornyolt sarkú közé helyezendő. Fehérvárott a jásdi belsőnek megfelelő bélletréteg előtt oszloposnak kellett következnie, mégpedig, a fesztáv-adatokból ítélve, annak, amelyhez az említett törzsrészlet tartozott. Hátrább marad hely az alakos rész számára, hacsak nem akarunk arra gondolni, hogy ez az oszlop-falsarok váltakozást megszakította. Az alakos falsarkok jásdi töredékén négy figura látszik, és jobbra fent az ötödiknek a lába. Három alak frontális tartású, a jobb felső fejjel balra fordul, bizonyára az egykori timpanon központi ábrázolása felé (I. 32. kép). Ez adja meg a töredék pozícióját a béllet jobb felén, széles oldalával kifelé, amihez a megfelelő méretű hornyolt falsarok akkor illik, ha a sakktábla kerül a külső oldalára. Fehérvárott öt alakos falsaroktöredék ismert, tömbformájuk eltérő, de domborműves részük egymásnak megfelelő keresztmetszeti kiterjedésű. Két darabon az alakok tagolatlan síkba metsződö félköríves fülkében jelennek meg. Az egyiken (I. 33. kép) a bal, a másikon (I-60a.) a jobb oldali alak jobbra, illetve balra fordul. Az ennélfogva bal oldalinak Ítélhető darab alsó széle az alakokat lábszárközépnél vágja. Folytatásuk másik kövön van, lábbal lefelé következő fülke félkörös záradékára támaszkodva (I. 34. kép). E kő fülkepárjának bal alakja alatt