Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

1-57. továbbá jobbra lefelé, szintén jobbra, de visszanéző fejjel. Az indák hárombordásak, tompa alakításúak. A palmetták három vagy négyujjúak, két szélső ujjuk általában erősen visszapöndörödik. Az ujjak egyszerűen vájtak. A madarak szeme kör vagy csepp alakú vesétekből áll, furatos. A tollazatot nyakukon pikkelyszerű dudorok, szárnyukon és csak némelyiküknél előtűnő farkukon hosszanti, ívben meghajló lépcsőzetek jelzik. Tóth Melinda észrevétele szerint az e kő bal széléhez illeszkedő darab is megvolt (Gerevich T. 1938, CLIV). Ezen a felső madár és indapár folytatásán kívül a kígyófarokféléket magyarázó állatfigurák is látszottak. Középen nagyobb, dülledt szemű állatfő jelent meg. Ezt középnek véve, a kétoldalas dombormű (I-58a.) rekonstruált szélességénél valamivel kisebb frízhosszt kapnánk. A szerkezeti összefüggés ettől függetlenül valószínű. A stilisztikai összetartozást a madarakon és a növényi formákon kívül a szemek hasonló alakítása is mutatja az elveszett darab nagy állatfején és a másik domborműből való töredék (I-58b.) fejezetén. Az óbudai kapcsolatokhoz vö. 1-53, 56. T. S. Rédey-Vikár 1928, 414, 421; Dercsényi 1934, 25-28, 31-32, 3. kép; Dercsényi é. n., 16, VIII; Gerevich T. 1938, 161, CLIII; Levárdy 1968, 171 ; MNG RGy 4. sz.; Tóth M. 1992, 11. kép. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 53.582. 1-58. Két domborműves kőlemez töredékei Somogyvár, apátsági romterület (1855 vagy előbb - a), az Árpád-kori kerengő északnyugati sarka közelében, 15. századi törmelékek közt (1975, Bakay Kornél ásatása - b) fehér márvány al : 73 x 70 x 11,5 cm a2: 36 x 33 x 11,5 cm a3: 33 x 26 x 11,5 cm al-a3 egybeépített sz.: 135 cm b: 32x21 x 9 cm 1150 felé a : Mindkét oldalán domborműves kőlemez három darabja, egybeépítve Fekvő téglalap formátumú lemez jobb fele (al), bal alsó (a2) és felső (a3) részlete. Az előlap domborműve a teljes felületet kitöltötte, a hátlapé csak félkörös, lunettaszerű mezőt, amely lent a kőszélesség túlnyomó részére kiterjedt, de fent nagy sima felületeket hagyott szabadon. A kő alsó sávja előlhátul durva faragással elvékonyított. Oldalából csak jobbra maradt kis szakasz, ez sima, mint a felső felület megmaradt részei is. A megmaradt oldalsík mellett hátul durva, majdnem derékszögű vájat, amelybe nyilván másik, vastagabb kőelem megfelelő kiugrása illeszkedett. Hasonló vájat csekély nyoma látszik a túlsó szélen lent. Az elvékonyított alsó sáv feltehetően szintén illesztésre szolgált. A domborművet elöl kétoldalt egyegy függőleges, díszített sáv szegte. Mezejének fő részét két szélső oszlop és a közüket áthidaló vékony szegmensív határolta le. Fent a perem töredezett, lent a dombormű közvetlenül a durva bevágáshoz csatlakozik. Az alap mélyített sík, amelyhez az ív alatt homorulat vezet át. Az oldalsávokban a mélyítés sekélyebb. Hátul a domborműves mező tükrét szimatag kereteli, a környező felülettől derékszögű bevágással elválasztva. Az alsó vékonyítás itt ferde, a kerettagot sérti. A mezőben két állat volt egymással szemben, erős kiemelkedésű, a keretre is rányúló, de elöl ellapuló, néhol a kiinduló síkkal egyező, alig tagolt testformákkal. A nagy töredéken (al), jobbra fordulva, majdnem a teljes állat és párjának egyik mellső mancsa, az alsó kisebbiken (a2) ennek tompora és hátsó lába, a felsőn (a3) csak keretszél látszik. Elöl az oldalsávok dísze madaras-indás, laposan kezelt. Maga az ábrázolás aránylag testes, kerekded idomú, aprólékos részletezésű alakokból áll. Az ív alatt a nagy töredéken balra trónoló alak, a törésnél párjának a széle, jobbra két lépő alak, fölöttük két, illetve egy további fej látszik. Balra lent az oszlop mellett lépő alak maradt meg vállig, fent ennek és szomszédjának a fejtöredéke. Az árkád fölött jobbra kerub figyeli a jelenetet, az ívet fogva, balra párjának feje, szárnya, keze maradt meg. A képmezőben a lépő alakok láb- és kéztartása egyaránt közép felé irányul, egyformák a trónusrészek, és balját mindkét trónoló a karfán nyugtatja, de egyebekben a két oldal inkább különböző. A középen ülők jobbján a két alak fél, illetve egy fejjel magasabb, mint a trónushoz balról, tömeg élén közelítő kettő, és dicsfényes, mint különben csak a kerubpár. A dicsfényhez, ahol megfigyelhető, mezítlábas megjelenés tartozik, míg a többi szereplő lábbelit visel. A dicsfényes lépő alak oldalvást két kézzel nagyobb tárgyat tarthatott, a túloldali kettő üres balját törzséhez hajlítja, és jobbjában gömbölyű tárgyat fog. A szélső lefelé oldalra nyújtja, a másik, közvetlenül a trónoló feje mellett, felemeli jobb karját, és ez féloldalt is fordul, míg a többi fö frontális beállítású. A sokaságból kiváló két alak tartása bizonyára ugyanannak az inkább fenyegető, mint hódoló cselekménynek a két mozzanatát szemlélteti. A trónoló jobbjával talán nyitott könyvet tart ölében. Szakáll csak rajta figyelhető meg. Fején babérlevélre emlékeztető vésetek sorával tagolt sapkaféle. A többi fő fedetlen. Az ábrázolás tárgya nem világos. Az utóbbi időkben elfogadott meghatáro-