Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

frízszerűen, de jellegzetesen eltérő, tisztán fonatos kitöltéssel zalavári kü­szöbkövön fordul elő (vö. Tóth S. 1990, 164, 180). A dísz indás-palmettás részéhez vö. 1-53. Keretelő szimatag a somogyvári dombormű-töredékek (I­58a.) hátoldalán is feltűnik. T. S. Bertalanné 1984, 394, 16. kép; Brauschweig 1991, 454 (139. sz.). Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 81.315.1. 1-55. Oszlopfő saroktöredéke bárányfővel és levéldísszel Óbuda, 1924 előtt mészkő 14,5 x 10x8,5 cm 1150-1200 körül Felül sík, két oldal díszített, a többi törött. A sík szélei homorú ívűek, cse­kély saroklemetszéstől kétfelé. A bal díszített oldal fölött az ívhez középső kinyúlás kapcsolódik. Mögötte a síkon furatmaradvány és ettől jobbfelé ferde vonalú, ék alakú bemetszés, az oszlopfő közepén, amelyet a saroktól bekarcolt átló jelöl ki, két koncentrikus, sekély, kör alakú bevágás és másik furat nyoma látszik. A díszítés fő eleme a sarok alatt kinyúló bárányfő, amelyhez mindkét oldal felől oldalnézetű nyak tartozik. A nyak fölötti részt nóduszféléből ki­növő levéldísz borítja, csak legfölül lát­szik némi sima felület, így a középső kinyúlásé. Jobbra a nódusz és a fölötte lévő rész már hiányzik, csak a sarok felé nyúló formák maradtak meg. A nódusz alatt szétterülő levélcsomó nyúlik a sa­rok felé, amelynek egyik elemét az állat szájával felcsippenti. E részlet mögött aláfaragás, amelyben a szélesedő nyak és a levélcsomó is kidolgozott. A levél­csomó alatt a nódusz tengelyében sima, domború törzs kis részlete, ettől jobbra másik levélköteg, amely függélyesen kezdődik lentről, és hirtelen kihajolva támasztja a fölötte lévőt. A törzs felé mindkét levélköteg szélső eleme ferdén visszavágott oldalú. A részletezés finom, egységes. A bá­rány teste sima, csak a száját jelzi bevá­gás és a szemét mandula alakú, hátrafe­lé megnyúlt idomú, kettős vájat. A le­vélrészek nagyrészt lapos, ékvájatos uj­jak, amelyek tőben furatos hajlattal vál­nak el egymástól. Ilyenek alkotják a nóduszt és a két levélcsomót, le-, illetve felnyúló helyzetben. Az alsó levélcso­mó elemei a kihajlásnál válnak szét, a függélyes rész a furatok alatti éles bor­dasor. A felső részen balra kiemelke­dőbb középső és laposabb szélső levél­csomó különül el. Ezek szélén két-két domború, középéles ujj is jelentkezik, ugyancsak furatosan elválasztva egy­mástól. Jobbra csak egy-egy középéles ujj nyúlik a sarokra és a felső szélig, köztük három vájatos maradt meg. A sarkon balra az állatfő fölött kissé felnyúló, nem világos értelmű forma látszik. A motívum régiesebb változatban pécsi oszlopfőről ismert (1-33.). Az óbudai darab majd mindenben egyező párja valaha Esztergomban volt, ahol hasonló dísz rokon stílusban, de na­gyobb méretben még egyszer megjele­nik az ún. Szent István-teremben (Ge­revich T. 1938, CV-CVI). Óbudán a töredék levéltípusának nem a királyi palota, hanem a prépostság emlékanya­gában van rokona (1-53, 56.). így való­színű, hogy az esztergomi terem félosz­lopfője nem a sorozat elejére, hanem a végére való (vö. Tóth S.: A 11. száza­di magyarországi kőornamentika időrendjéhez). T. S. Gerevich T. 1938, 149, CVI; Székesfehérvár 1978, 208-209 (139. sz.), 33. kép; Marosi 1984a, 99, 136, 106. kép. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 34/1924. 1-56. Domborműves kőlap töredéke Kalocsa, Kunszt érsek gyűjteménye (1866 előtt) mészkő 79 x 92 x 28,5 cm, alacsonyabb rész : 71 x 36 cm 1150 felé Jobb oldala törött, háta durva, a többi felület gondosan faragott. Baloldalt függőleges, díszített sáv, amely a fő résznél kissé alacsonyabbra szabott, de felfelé lezáratlan, míg másik három ol­dalán sima sávval szegett. A fő részt oszlop és rajta nyugvó, díszített cibóri­um-homlok kereteli, amely szintén si­ma sávokkal szegett. A cibóriumív la­pos szegmensféle. A domborműves mező erősen visszamélyített, szélein homorulatos, illetve - lent - ferdén visszavágott. Az oszlop a mező felé ré­tegesen, részben görbülően visszavá­gott alapon keret nélkül jelenik meg. A mezőben ábrázolt jelenetből két alak és egy harmadiknak egy-két rész­lete vehető ki. A szélső alak oldalról sietve belépő férfi, mellette dicsfényes, szembe forduló angyal áll. Mindkét fej lepusztult. A férfi alacsonyabb, jobb karját könyökből előre nyújtja (két kéz­zel tarthatott valamit), felső testével és fejével féloldalt fordul. Az angyal láb­fejjel jobbfelé fordul, jobb alkarjával ugyanerre mutat, bal karját leengedve tartja, combján tenyerével. Jobb szár­nya látszik, a férfi által részben fedve. Bal oldalával másik angyal jobb szár­nyát takarja részben. Melle előtt ke­resztben, a férfi felé mutatva, e másik angyal jobb keze látszik. A keretelő részek közül az oszlop zö­mök, enyhén vékonyodó törzsű, plin­thosszal ellátott attikai lábazatú, egy levélsoros kompozit fejezetű. Az ív­homlok mezejében fatörzs jelenik meg, néhány ággal, amelynek leveleit két ol­dalnézetű madár csipegeti, az egyik fej­jel visszafordulva. Az oldalsó sávot szörnyalakok, madár és indadísz töltik ki. Az inda a hanyatt fekvő, szemből ábrázolt fejű alsó szörnyalak szájából nő ki, és összefonódik az ábrázolt álla­tok testével. Fö ágpárja nyolcas alak­ban két kissé ferde tengelyű oválist al­kot, leveles mellékindákat eresztve, amelyek az állatoktól szabadon hagyott felületeket kitöltik. A madár az alsó oválisban helyezkedik el, oldalnézet­ben, és visszaforduló fejjel rövid száron függő szőlőfürtöt csipeget. A szörny-

Next

/
Thumbnails
Contents